A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - FARAGÓ Tamás: Házassági szezonalitás Magyarországon a 18-20. században

HÁZASSÁGI SZEZONALITÁS MAGYARORSZÁGON A 18-20. SZÁZADBAN FARAGÓ TAMÁS Bevezetés Közhelynek számít, hogy a házasságok szezonális ingadozása a hagyományos európai társadalmakban rendkívül erős volt.

1 A házasságok havonkénti számának alakulását két tényező befolyásolta: egyrészt az, hogy milyen mértékben tartották be a keresztény (római katolikus) egyház azon szabályait, melyek nagyböjt és advent idején tiltották az esküvőhöz többnyire szokásszerűen társuló lakodalomtartást,

2 másrészt a mezőgazdasági munka - mellyel a hagyományos társadalmakban a népesség döntő többsége foglalkozott - szezonalitása (Wrigley-Schofield 1981: 298-303; Cressy 1985: 1-9). A kutatások megállapítása szerint Nyugat-Európában három házasodási csúcs volt: télen (január-február), tavasz végén, illetve nyár elején (májusjúlius) és ősszel (október-november). Ezzel szemben Nagyböjt idején (március), aratáskor (augusztus) és Adventben (december) különösen alacsony volt az esküvőklakodalmak száma. A szezonalitásnak ezt a fentebb leírt tradicionális görbéjét három tényező változtatta meg a 16-18. század folyamán: a korábbi egyházi előírásokat eltörlő vagy azokat módosító reformáció, a helyi szokásokkal való szakítást eredményező kivándorlás, valamint az alapjában az életmódot is megszabó hagyományos mezőgazdaság háttérbe szorulása részben a piacgazdálkodás, részben a nem mezőgazdasági tevékenységek arányának megnövekedése révén {Cressy 1985; Kussmaul 1985.). Anglia 16-18. századi adatai Ánn Kussmaul szerint nemcsak azt mutatják, hogy a megfigyelt időszakban nem létezett egyetlen egységes országos házasodási minta, hanem véleménye szerint a házassági szezonalitás elemzése révén megállapítható a gazdaság regionális specializációja, illetőleg a hagyományos gazdaság piacgazdasággá való átalakulásának térbeli és időbeli körvonalai is. Amenynyiben ugyanis a házasságkötések a mezőgazdasági munka szezonalitásához alkalmazkodtak, akkor a szóban forgó közösségre, illetve régióra a tradicionális gazdálkodás (a szezonalitástól függően földművelés vagy állattenyésztés) volt a jellemző. Ha viszont a mezőgazdasági tevékenységek szezonális hullámzását az esküvők-lako1 Az „Egyházak a változó világban" című konferencián 1991. május 31-én Esztergomban elhangzott előadás kibővített változata. 2 A protestáns egyházaknál előfordult az esküvő tiltása is bizonyos időszakokban, a római katolikus egyház azonban a jelzett hónapokban csak a zajos mulatságokat (így a hagyományos lakodalomtartást) ellenezte. Az más kérdés, hogy egyrészt e szabályt a falusi papság sok helyütt a ténylegesnél szigorúbban értelmezte, másrészt a népesség túlnyomó része nem volt hajlandó az ünnepélyes lakodalomról lemondani - kivéve az újraházasodásokat -, hanem inkább az esküvőt ütemezte be olyan időpontra, amely nem ellenkezett az egyház szabályaival. 239