A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - HOFFMANN Tamás: A szántóföld művelése Európában

Északnyugat- és Közép-Európa tartományaiban. Az első a tenger mellékén húzódott, ahol a talajok egyáltalában nem kedveznek a gabonatermesztésnek, ám a kulturális érintkezés itt volt mindenütt a legintenzívebb és ezért itt is hagyta a legtöbb nyomot hátra. Jószerével a legelők gazdag hozamára alapozott szarvasmarhatartás nyomta rá bélyegét ebben az övezetben a parasztgazdaságokra, noha a növénytermesztés technológiájába beleértvén a talajművelés módszereit), úgyszólván minden olyan lényeges felismerést tárgyi valósággá változtattak, amivel a munkakultúrát megteremtik az emberek. A közép- és az észak-európai magashegységek (nemkülönben a Kárpátok ívének) mélyen fekvő völgyei voltak egyedül a növénytermesztés lehetséges színterei a második övezetben. Ugyanez elmondható a Pireneusokról is. Itt a völgyekben mindenütt jelentős - kontinensen belüli - kulturális érintkezés hagyott nyomott az emberek gondolkodásán, ezért a különböző nagyságú és munkaerő-ellátóttságú gazdaságokban valamelyest kiegyenlítődött a technológia színvonala. Hasonló teljesítményeket lehetett észlelni Dél-Anglia nagy síkságaitól egészen az Orosz Masszívumig, illetve csaknem mindenütt az előbb jellemzett övezetek kivételével az Alpoktól északra húzódó tájakon. Alkalmasint itt voltak leginkább bőven termő talajok, így annak ellenére, hogy a prehistoria mélyen fekvő rétegeibe nyúltak le mindenütt az agrárcivilizáció építményének támpillérei, a tulajdonképpeni felépítményt csak a középkor nagy természetátalakító munkájával teremtették meg. Mindenütt földesúri majorok működtek, körülöttük hangyabolyként nyüzsögtek a parasztok. A major ura, mint valami termeszkirálynő, élvezte népének szorgalmát. A parasztok robotoltak, szántottak, vetettek és be is takarították uruk földjének termését. Ezáltal azonban létrejöttek azok az érdekek és azok az érintkezési csatornák, amelyek révén a hatékonyabb technológiák, a munkakultúra tökéletesebb próbálkozásai beilleszkedtek a parasztok szellemi és anyagi világába. Nem lehetetlen, hogy az egész folyamat még a római majorokban indult meg az Alpoktól északra és a dél-európai városi ipar terjedését eredményezte. A mezőgazdaságot azonban nem sikerült függetleníteni természeti adottságaitól, a dél megmaradt délnek és hovatovább már csak stagnált. Északon azonban a római urak után újak költöztek be a majorokba, majd idővel tudós papok is ezt az életet tekintették életük céljának. A bencések és a ciszterek mindenesetre a legtöbbet tették a középkor műszaki kultúrájának gyarapításáért, végeredményben ők egyesítették az Alpoktól északra és délre keletkezett technológiákat kolostori gazdaságaikban. A munkaerő-gazdálkodás révén ezek az értékek eljutottak a parasztokhoz is. A jobbágy örökszántón gazdálkodott, nem néhány generáción át, hanem évszázadokon keresztül lakott falvaiban és művelte apáitól örökölt földjeit. A jobbágy már nem a természethez alkalmazkodott, ura lett életfeltételeinek. A jobbágy eltávolodott attól a határtól, amely elválasztja mindennapi életét a koplalás és a napsugaras nyár okozta bő termés véletlenjeitől szabályozott birodalmától. A jobbágy szántóföldjein kollektív összefogással gazdálkodott, ahol a munka szervezője a földesúr volt. Ezt a kiegyenlített teljesítményű rendszert korábban délen sehol sem érték el, de még közelébe se jutottak északon és keleten sem. A dél életfeltételei kedvezőbbek voltak, anyagi érdekei pedig nem késztettek senkit sem arra, hogy hatékonyabban gazdálkodjon. Ami pedig észak és kelet perifériáját illeti (ami a kontinensnek csaknem a kétharmadát tette ki!), eleve lépéshátrányban volt - már a prehistoria óta. Ezt hovatovább napjainkig nem sikerült behozni. Legalábbis a mezőgazdaság terein nem! A talaj váltó irtásgazdálkodást a középkorban még nem utasították maguk mögé a hatékonyabb megoldások. Nem kényszerítette őket a föld hiánya, a gazdálkodást ugyanazon a földdarabon nagyobb hozamokat elérve, belterjesen művelni. Még a keleti egyház kolostorainak gazdaságában sem sikerült a háromszori szántás a földeken, pedig a papok igyekezetében nem volt hiány és mu230