A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)
TANULMÁNYOK - HOFFMANN Tamás: A szántóföld művelése Európában
A munkaszervezet és a faluközösség Másrészt a barázdát szántó ekék technológiája is kilépett a parasztgazdaság családi kereteiből. A majorságok munkafeltételei tudvalevően mennyiségi és minőségi tekintetben különböztek a parasztgazdaságoktól. Ha pedig parasztok szántottak ilyen ekével, több parasztnak össze kellett fogni ahhoz, hogy a megkívánt igaerőt kiállíthassa. Csaknem minden egyes közép- és nyugat-európai középkori társadalom adórendszerében az igaerő nagysága alapján osztályozták a paraszti vagyont. Az adóösszeírások 1/2, 1/4 stb. ekés parasztokról tesznek említést, ami nyilvánvalóan az ekefogatra vonatkozik. Annak érdekében, hogy a megkívánt módon dolgozzanak („szeretnék szántani, hat ökröt hajtani..."), össze kellett fogniok egymással. A középkori angolban az ilyen kooperáció neve a team, a magyarban pedig enö. Az angolban a társulás tehát nem a szellemi kooperációt jelenti eredetileg, a magyarban pedig az egy anyától származó utódok csoportját nevezték így. Az utóbbi kifejezés a 9-10. századi magyar társadalomban a szegényebb nemzetségekhez tartozó rétegek megjelölésére szolgált (ennek jelentését őrzi mindmáig az ínség szavunk), megkülönböztetendő a gazdag nemzetségekhez tartozóktól, akiknek neve bö (vö. a mai bőség kifejezéssel). A 12. században az in már a király lovas-fegyveres népeit, katonai kíséretét jelentette, s két évszázad múltán az eke szarvát tartó jobbágyokat. A fogalom devalvációja nyomjelzője a társadalom átrétegződésének. A nagyobb teljesítményekre képes munkaszervezet a középkori gazdálkodás egyik (ha nem a legfontosabb!) energiaforrása. Mindamellett a társultan fogatolt eke előállításához olyan ipari háttér áll már rendelkezésre, mely a középkori energiaforradalom (a vízi energia hasznosítása) következtében az ércet és a kovácsoltvasat már nem kézi erővel, hanem gépekkel állítja elő. Az érczúzó és a hámor olyan találmány, amelynek innovációs feltételei messze esnek a kelta parasztok vagy a villa rustica parasztbérlőinek császárkori világától, ám egy évezred múltán Európa közel egyharmadán egyetlen gazdasági rendszerbe kapcsolódtak össze. Az innovációk és a major munkaerő-gazdálkodása Elméletileg nyilvánvaló, hogy a társadalmilag szövevényesebb gazdasági rendszer nagyobb teljesítményekre képes, továbbá, hogy technológiája hatékonyabb és munkaerő-kímélőbb történelmi előzményénél. Columella sokat vitatott adatai szerint (II. 13.) 1 iugerumot (tehát kb. 1/2 ha-t) majd öt napig szántanak meg egy ekével. Varró adataiból pedig az derül ki, hogy egy eke igájának napi teljesítménye 1/67 ha. Ezek az adatok mediterrán majorokra vonatkoznak. Huszadik századi adatokból az derül ki, hogy egy-egy túróeke teljesítménye Mexikóban, illetve Izraelben 7-9 nap alatt 1/2 ha szántóföld. Ezek tehát megközelítőleg azonos teljesítmények a közel kétezer évnyi időrendi különbség ellenére. (Ugyanakkor egy modern eke, melyet két ökörrel vontattak napi 0,8-1,2 ha földet szántott meg, tehát a termelékenység közel meghatszorozódott.) A barázdát szántó ekék teljesítményei jelzik a haladást. A svájci Hallwillból származó 17. századi feljegyzések szerint egy ekefogattal naponta 0,36 ha-t szántottak meg, megközelítőleg egykorú angol adatok szerint pedig (ökörfogattal) 0,4 ha-t (lovakkal viszont 0,5 ha-t). A 18. században ideális eredménynek tekintették, ha norfolki ekével naponta 0,6-0,8 ha-t szántanak meg, ami ugyan alatta marad az öntöttvas alkatrészekkel felszerelt modern ekék teljesítményének, de megközelítőleg tízszerese volt az ókori munkanormának. A teljesítmények mindig összefüggenek a feladatokkal. A túróekék szántóföldjeinél a nadrágszíjparcellák dűlői sokszorta nagyobb követelmények elé állították a szántóvetőket. A négyzet alakú földek átlagméretei Angliában 2500 m 2 , a kontinen226 '
