A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - HOFFMANN Tamás: A szántóföld művelése Európában

Szántásjelenet Brueghel Ikarus bukása című festményén a 16. századból sen 1600 m

2

, Gotlandon pedig 600 m

2

, és ez mind alatta marad az 1/4 ha-nak, nem lehetetlen, ha átlagos értékeit tekintve talán egy napi munkával felszántható földet is jelent. Egyáltalában nem biztos, hogy a teljesítménybeli előnyöket már azok is megismerték, akik rájöttek, miként lehet a szerszámon változtatni vagy a technológiát módosítani a könnyebb munkavégzés érdekében. Történetesen, ha a szimmetrikus vasú ekét ferdén tartották (erre az ásatag ekevasakból lehet nagy valószínűséggel következtetni már a prehistorikus időkben is!), valóságos barázdát szánthattak. Lehet, hogy erre ott jöttek rá, ahol agyagos réteket vagy lecsapolt mocsarak medrét törték fel. Az sem lehetetlen, hogy a csoroszlya-eke nyomvonalában szántottak a ferdén tartott laposvassal. De ezek mind olyan részletek, amelyek homályosak és talán sohasem világíthatok meg. Egyébként is, a hosszan elnyúló földekről rendszerint kiderül, hogy csak a középkorból valók, sajnos az Atlanti-Európa prehistóriája nagyon kevés bizonyossággal szolgál a nadrágszíjföldek múltját illetően. Ilyen kronológiai nehézségek azonban nincsenek Skandináviában, ahol a szóban forgó földdarabok a római idők előtti vaskorban már művelésben voltak (Oland, Gotland). A szántóföld itt mindig csatlakozott a gazdasághoz, még nem alakultak ki a dűlők és a vetést kerítés védte az állatoktól. Valószínű, hogy a szántókat ezen a vidéken huzamosabban művelték, továbbá, hogy nem alkalmaztak vetésforgót (miként ez az Eschnek emlegetett észak-német földeken ma is dívik). Ezzel a módszerrel azonban kizsarolják a talajt és elkerülhetetlen a trágyázás. A prehistorikus földeket csaknem mindenütt szerves trágyával javították már, és vannak nyomok a meszezésre meg a márgázásra is. Már két évezrede annak, hogy a földek között gödröt ástak, ahol a meszet tartották. 227