A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - HOFFMANN Tamás: A szántóföld művelése Európában

szerű ekenyomot a szétszántás és az összeszántás emlékei váltják fel. Amikor szántották, már nem túrták többé a földet, hanem többé-kevésbé meg is forgatták, vagy legalábbis barázdába emelték. Ehhez új konstrukciójú ekére volt szükség. A legvalószínűbb magyarázat szerint a barázdát szántó eke vasa a talajszinttel párhuzamos, maga az eke pedig talpas szerkezet. Számos (etnográfiai gyűjteményekben látható) példány a gerendelybe erősített és az ekevas előtt a talajt karcoló hosszú késsel, csoroszlyával is fel van szerelve. Nem ritka az olyan példány, amelyen a csoroszlyával felhasított, az ekevassal megemelt földszeletet egy falemez, mely rézsútosan az eketalpra van erősítve, tehát a magyarul kormánydeszkának nevezett alkatrész barázdává fordítja. Minthogy ez a művelet meglehetősen nagy vonóerőt kíván és sok energiát fogyaszt, gyakori, hogy az ekét egy taligával vontatják és a két ökröt négy-hat szarvasmarha váltja fel. A rekonstrukció nehézségei abból származnak, hogy ennek az ekének a földben csak a fémalkatrészei maradtak meg: ekevasak és csoroszlyák, néhol az eketaligát és a gerendelyt összeerősítő lánc. Megjegyzendő, hogy a túróekék ekevasa eltér a barázdát szántó ekétől, minthogy annak két éle van, az utóbbi pedig csak eggyel rendelkezik, aszimmetrikus. A régészeti probléma az, hogy sok leletben szimmetrikus ekevasak mellett találtak csoroszlyákat is a földben (vagy múzeumi raktárrendezés közben) és nem lehetett határozottan eldönteni, vajon összetartoznak-e? Mindenesetre a szimmetrikus ekevasak az i. e. 1. évezredben tűnnek fel és az évezred második felében már előfordulnak a csoroszlyák is. Az utóbbiak Angliában, Jugoszláviában, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, majd Lengyelországban bukkannak fel. A római idők után már előfordulnak a Pontusi síkságon is. A barázdát szántó ekék Az aszimmetrikus ekevasak valamivel későbbiek. Jószerével csak az 1. évezredből való leletek között akadunk rájuk. Mindenekelőtt a nehéz, kötött talajokat szántották velük, ami nyomós érv amellett, hogy a barázdát szántó eke nem a könynyű, morzsalékos talajok, hanem az egykori erdők humuszainak megmunkálására való. Voltaképpen az európai lombhullató erdők övezetében terjedtek el a barázdát szántó ekék a középkor végéig. A történet valószínűleg a római tartományokban kezdődik, talán a Duna mellékén és a technológia innen hatol északnyugati, másfeA Grimani breviárium szántásjelenetének rekonstrukciója a 16. századból Flandriából 220