A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - KI-DONG LEE: A koreai nép és nemzeti kialakulása

A KOREAI NÉP ÉS NEMZET KIALAKULÁSA KI-DONG LEE Azok az európai utazók, akik a múlt század közepe táján Kelet-Ázsiában jártak, még csak nem is álmodtak arról, hogy a távoli „Chosu királysága", melyet ők „A reggeli nyugalom földje"-ként ismertek, egy évszázaddal később virágzó modern országgá lesz. A nyugatiak szemében a XIX. századi Korea szegény agrárország volt, mely elutasítván a nyugati közeledést, megmaradt hermetikusan elzárt királyságnak. Á XIX. század végén azonban Korea megnyitotta kapuit a nyugatiak előtt és ekkortájt létesített diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal is. A Korea és Magyarország között létrejött kétoldalú kapcsolatok azonban nem fejlődhettek tovább, mert 1905-ben Japán, Oroszország felett aratott győzelmének eredményeként átvette a koreai diplomácia irányítását és azt követelte, hogy Korea szakítsa meg diplomáciai kapcsolatait más országokkal. Szuverenitásától megfosztva a koreai kormány tehetetlen volt a japán túlerővel szemben és ezért kénytelen volt aláírni az „ún. védelmi szerződést". Ito Hirobumi, a koreai japán rezidens tábornok, közölte a koreai királlyal, hogy a protektorátus olyasféle viszonyt jelent majd Korea és Japán között, mint amilyen Magyarország és Ausztria között állt fenn a dualizmus keretei között. Mindez azonban diplomáciai csalásnak bizonyult és a Japán császárság 1910-ben nyíltan annektálta Koreát. A 35 évig tartó japán gyarmati uralom alól való felszabadulást a szövetségeseknek a II. világháborúban a fasiszta erők felett aratott győzelme hozta meg Koreának is. Bár nemzeti közmegegyezés jött létre arról, hogy a népet egyesíteni kell és egy új, független államot kell létrehozni, az országot egy északi és egy déli részre osztották, s a népet belesodorták egy véres, pusztító háborúba, mely romba döntötte az országot. A koreai nemzet tehát hosszú-hosszú, megpróbáltatásokkal és szerencsétlenségekkel súlyosbított idő alatt alakult ki, ma már azonban a világ az újonnan iparosodott nemzetek között tartja számon. Embertani szempontból a koreai a mongolid nagyrasszhoz tartozik, nyelvészetileg pedig, a beszélt koreai nyelv az ural-altáji nyelvcsaládhoz tartozik. A koreaiak ősei a Szungari folyó medencéje felől vándoroltak be az országba, a félsziget északi, szárazföldi határán keresztül, és bár az ősi koreai törzsek különböző eredetűek lehettek, az észak-ázsiai jelleg volt köztük a meghatározó. Az északi népek dél felé való vándorlása, Mandzsúrián keresztül, még a történeti korokban is folytatódott. A Kr. e. I. évezredben a Koreai-félszigeten már bronzkori civilizáció virágzott. A régészeti leletek a Bajkál-tótól délre levő területek őskori kerámiájával mutatnak rokonságot, mely különbözött a kínai Shang kerámiától. Ebben az időszakban Dél-Mandzsúriában és az egész Koreai-félszigeten számos kisebb politikai egység jött létre és ezek közül a társadalmi és politikai szerveződések közül emelkedett ki az az erős és hosszú ideig virágzó állam, melyet 179