A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - KI-DONG LEE: A koreai nép és nemzeti kialakulása

„Ko-chosun"-nak neveztek. Területe D-Mandzsúriától É-Koreáig terjedt. Ko-chosun szövetkezett az egykor hatalmas északi Hsiung-nu törzsekkel, majd sikeresen védte meg területi integritását az északkelet-kínai Yen feudális állammal szemben, éppúgy, mint a Kínai Császársággal szemben, mely felett ekkor a Han-dinasztia uralkodott. 1945 óta Koreában számos régészeti ásatást végeztek, s érdekes módon több helyen kerültek elő szkíta és szarmata eredetű leletek, melyeket Külső-Mongóliába, az ordoszi területre szállítottak. A sztyeppéi úton, nomád törzsek közvetítésével jutottak el ezeknek a kultúráknak emlékei a Koreai-félszigetre. 1991-ben, amikor a leningrádi Ermitázs kiállítást rendezett Szöulban, az érdeklődő koreaiakra igen nagy hatással volt a kiállított tárgyak egy része és bizonyos koreai régészeti leletek közti nagy hasonlóság. Ez a kiállítás nagyban hozzájárult a koreai nép történelmi horizontjának tágításához. Ko-chosun hatalmas és erős maradt egészen kb. a Kr. e. II. századig. Majd romjain számos kis államocska jött létre. Kr. e. 108-ban a kínaiak lerohanták a Koreai-félszigetet és Északnyugat-Koreában létrehozták a Lo-lang Parancsnokságot, mely azután a Kína felől érkező kulturális hatások központjává vált. Ebben az időszakban állandó volt a háborúskodás a sok kis állam között. Nagy népmozgások is történtek, így pl. a negyedik században olyan népvándorlási hullám érte el a félszigetet, mely a legnagyobb volt azok között, melyek Északkelet-Ázsiában valaha is lezajlottak. A kínai hatalom hanyatlása és ezzel párhuzamosan a nomád népcsoportok növekvő ereje rést nyitott a legyőzhetetlen kínai falon, s a nomád törzsek akadálytalanul áraszthatták el Kína északi alföldjét. A Kógurjó királyság érett meg elsőként arra, hogy állammá alakuljon. A Yalu folyó medencéjére támaszkodva lerontotta a Lo-lang Parancsnokságot és egymás után győzte le a szomszédos törzseket. Erősen megvetette lábát a Dél-Mandzsúriára és Észak-Koreára is kiterjedő terület felett. Korea déli részén létrejött a Pekcse királyság (a félsziget délnyugati részén) és az egyre növekvő hatalmú Szilla állam (a félsziget délkeleti részén). E három egymás melletti királyság létrejötte nagy lendületet adott a kulturális fejlődésnek, ugyanakkor azonban heves rivalizáláshoz is vezetett. Végül a Szilla királyság volt az, mely legyőzte két riválisát és - először a koreai történelemben - egyesítette az országot. Ennek az egyesítésnek, mely a hetedik század végén történt, messzemenő hatása volt a koreai nép fejlődésére. Visszatérve a három királyság korára, a koreai nép kialakulása meglehetősen komplex folyamat volt. Pl. a Kógurjó királyság népe a Maek és a Ye törzsekhez tartozott, míg a Pekcse és a Szilla királyság népessége többnyire a Han emberfajtához. Noha mindegyik említett fajtát a mongolid nagyrasszhoz tartozónak vélik és az általuk beszélt nyelvek az altáji nyelvcsaládhoz tartoznak, regionális jellegzetességek és helyi változatok fennmaradtak továbbra is. Ugyanakkor a Szilla állam erős központosított bürokratikus uralma alatt a félsziget lakossága fokozatosan egységes kultúrát és szokásrendszert alakított ki s egyetlen néppé vált. Korea története a Koreai-félsziget államhatárai között zajlott. Mandzsúria felől az őskortól kezdve időről időre altáji nyelven beszélő nomád bevándorlók érkeztek a félszigetre. Itt azonban, mintegy bezárva a félsziget földrajzi határai közé, gyorsan beilleszkedtek a koreai népbe és kultúrába. így tehát a földrajzi tényezők nagyban hozzájárultak az egyesült koreai nép gyors kialakulásához. A X. század elején a Szilla-dinasztiát a Koryo-dinasztia váltotta fel, majd 1932-ben a Koryo-tól a Yi-dinasztia vette át az uralmat. Bár az uralkodók és az uralkodó osztályok többször is változtak a történelem folyamán, a nép nagyjábólegészében ugyanaz maradt, és attól kezdve, hogy a Szilla királyság egyesítette az 180