A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - TOMKA Péter: Belső-Ázsia a magyar népvándorlás kori régészet látókörében (magyar és angol nyelven)

Kovrig Ilona (1955) dél-szibériai, Minuszinszk-vidéki, hakassziai, altáji, északmongóliai leletek, meg Tang Tai Cong emlékműve alapján határozta meg a korai avarok leleteinek egyik legkorábbi csoportját. Az ún. hosszú fülű kengyelek, zabiák és karcsú kopjak leletegyütteseit. Kürti Béla (Szeged története) megkísérelte elválasztani az avarok belső-ázsiai hagyományokra visszavezethető tárgyi és szokáshagyatékát a közép-ázsiaiaktól. Erdélyi István könyvet írt Az avarság és Kelet címmel, amelyben rendszerezni próbálta a felgyülemlett anyagot. Szempontjai: kutatástörténet, elméletek az avarság belső-ázsiai eredetéről, szokások: halotti áldozat, lovastemetkezés párhuzamai, tárgytípusok: kengyel-, nyeregleletek és -ábrázolások, verettípusok, szalubalta, fülbevalótípus, fegyverfajták (láncpáncél, íj, nyilak, kard, szablya), a rovásírás szerepel a témák között. Nem felejtkezhetünk meg arról, hogy Erdélyi István a '60-as évek óta rendszeresen vezetett Mongóliába régészeti expedíciót (hiung-nu és türk kori leleteket tárt fel és publikált) mongol kollégáival együtt. Bálint Csanád Sztyeppe-könyvében (1989) nemcsak az eddigi eredmények öszszefoglalását adja, hanem éles szemű kritikáját is (hiszen pl. a bronzöntésnek és az állatküzdelmi jeleneteknek hiába vannak hiung-nu kori ázsiai párhuzamai - az 500 éves időkülönbség nem hidalható át. A közép-ázsiai vonatkozások dominálnak, még akkor is, ha egyes tárgyak és szokások belső-ázsiai gyökerekre mennek vissza. 0 tett először kísérletet arra, hogy a türk régészet eredményeit összefoglalja. Nem régész, hanem orientalista, U. Kőhalmi Katalin volt az, aki szintézisre vállalkozott (A sztyeppék nomádja, fegyverben, lóháton). Legmesszebb a belső-ázsiai kapcsolatok felmutatásában - mindkét korszakot illetően - Bóna István jutott. A hun kor problematikáját egy pillanatra félretéve, engedjék meg, hogy először a Szegvár-publikáció alapján mutassam be azt, hogy szinte minden kora avar kori tárgynak és jelenségnek van belső-ázsiai (és persze középázsiai) kapcsolata, párhuzama. Az információ az egész eurázsiai sztyeppevilágban hihetetlen gyorsan áramlott, a formák meglepő hasonlósága vándorlás, kapcsolat, rokonság, konvergencia alapján is létrejöhetett, sőt mindezek egyszerre is működtek. Ázsiai hagyomány tehát a korai avaroknál a lovastemetkezés (speciális formái: a két lóval, vagy lószerszámmal temetés is), a példák: Kapcaly II. temető 8., és 13., kurgán, Kuraj III. temető I. kurgán, Tuva (Grac nyomán), Kudyrge, 5., 7., 12. egyéb altáji sírok (1. típus, lóváz az ember jobb oldalán ellentétesen). 2. típus (jobb oldalon, azonos tájolásban). Kudyrge 9., 10., 11. sír, Kapcaly II. stb. (12 lelőhely), áz igazi belső-ázsiai a IV típus (Bolsaja Recka XIV 49. sír), Mongun-tajga, Baj-tajga stb. 25 példa, bal oldalon, ellentétesen tájolva van önálló lósír is. Idézhető a lószerszám eltemetése (4 példa), csak a részleges lovastemetkezésre nem talált akkor még igazi jó példát (azóta a Baraba-sztyeppéről közöltek ugyan ilyeneket, valamivel későbbi korból, a hiányt magam is észleltem a mongol lovastemetkezésről írott dolgozatomban, az adatok akkor a szokás nyugati vagy északi eredetére utaltak, ma ez utóbbit hangsúlyoznám, elsősorban etnológiai adatok alapján. Minden ellenkező híresztelés ellenére a fakoporsóba temetés általános az egész sztyeppvidéken (Bóna még néhány példával megtoldotta a magam gyűjtését). És nemcsak európai szokás a halotti obolusadás sem (Kína, Mongólia, a türk kori Belső-Ázsia szolgáltatott számos példát). Megtalálható a vizsgált területen a páratlan fülbevaló-viselet a férfiaknál (nemcsak Közép-Ázsiában, ahol a példák sokasodnak, de az Ob vidékén és az Altajban is), előfordul a pár szem gyöngy férfisírban ugyanúgy, mint nálunk az avar korban, a megoldott öv szokása, a leoldott és a halott mellé helyezett kardra, tegezre is van példa. A tárgyformák közül a szegvári homlokdíszre Mongun-tajga lelőhelyről hozott példát (Közép-Ázsián túl persze), a lemez170