A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - TOMKA Péter: Belső-Ázsia a magyar népvándorlás kori régészet látókörében (magyar és angol nyelven)

BELSŐ-ÁZSIA A MAGYAR NÉPVÁNDORLÁS KORI RÉGÉSZET LÁTÓKÖRÉBEN TOMKA PÉTER 1. Az előadás földrajzi és időbeli keretei Belső-Ázsia mesterséges fogalom, amely mögött földrajzi, történeti és (20. sz.-i) politikai evidenciák állnak. A többféle lehetséges megközelítés, meghatározás közül magam a magyar orientalisztikában elfogadott értelmezéshez csatlakozom (amiről Ligeti Lajos írt az ismeretlen Belső-Ázsiában, vagy amit Denis Sinor képvisel a Cambridge History of Early Inner Asia-ban). Az eurázsiai sztyeppvidéknek az Ob folyótól és a Tien San hegységtől K-re eső, lényegében hegyekkel szabdalt magasfennsíkokból álló területéről van szó, annak peremvidékeivel együtt (a Szaján-Altaj vidékéről és előteréről, a Jeniszej alsó folyásáról, Mongóliáról, É-Kínáról, a Bajkálon túli területekről). Ezt régebben úgy szokták fogalmazni, hogy a Dzsungáriai kaputól K-re (Alföldi A., László Gy. a 30as, 40-es években így használta), mai szemmel nézve Közép-Ázsia zömében mohamedán (iráni és török) népeitől K-re, ahol a buddhizmus vert gyökeret (keleti török, mongol, mandzsu-tunguz népek körében). A fogalom mögött bizonyos életmódbeli, kulturális és történeti szövevény rejlik. Mint minden terminus technikus, a BelsőÁzsia-fogalom is tökéletlen. Tökéletlen, mert a történelem folyamán népek államalakulatok határai futottak túl rajta mindkét irányban, tökéletlen, mert földrajzi keretei minden irányban vitathatók. Tibetet pl. Belső-Ázsiához szokás sorolni, a Turfáni oázisvárosokat, a Tarimmedencét is (bár ezer szállal kötődnek Közép-Ázsiához). Dél felé a Hoangho, illetve a nagy fal képezné a határt (de Ordosz vidékét mindenki ide számítja), Kelet felé tekintve megoszlanak a vélemények arról, hogy vajon Mandzsúria még BelsőÁzsia vagy már Távol-Kelet? Észak felé meg különösen nyitott: belenyúlik az erdős zónába, attól történeti-etnológiai szempontból sem választható el élesen: az északi népek gyakori déli mozgása következtében (pl. mongolok), de délről „felszoruló" kultúrák esetében sem (pl. jakutok). Magam - ez esetben - maradok a füves puszták világában, legfeljebb ki-kikukkantok a világ négy világtája (különösen, ülésszakunk témája miatt), kelet felé. Az időrendi kereteket könnyebb tisztázni. A Kárpát-medencében a népvándorlás kor az V-X. századok közötti majd félezer esztendő. Ezt kutatja a magyar népvándorlás kori régészet. A bizonyosan messze keletről induló népmozgalmak (a hunoké, majd az avaroké - és kisebb mértékben még a késői nomádoké) vonzzák a magyar régészek látókörébe Belső-Ázsiát. Úgy is, mint a nálunk megjelenő keleti népek bölcsőjét, vándorlásuk lehetséges kiindulási pontját. Úgy is, mint olyan helyet, ahol a nálunk feltűnő, a környezetben idegen jelenségekre analógiák találhatók (egykorúak vagy nem egykorúak egyaránt), és úgy is, mint ahol közelrecens, a kö167