A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - FENDLER Károly: A magyar-koreai kapcsolatok száz éve (1892-1992) (magyar és angol nyelven)

távol-keleti helyzetjelentést készített a külügyminiszter számára, különös tekintettel a mandzsúriai fejleményekre, a japán-kínai és a japán-szovjet viszonyra. Ezekben rendszeresen figyelemmel kísérték a japán hadsereg diszlokációját, mozgását. így - térképpel illusztrálva - rögzítették a Koreában állomásozó két japán hadosztály helyzetét, létszámát is „Korea" megjelöléssel: a 19. hadosztály Phenjan, a 20. hadosztály pedig Szöul körül állomásozott, összesen kb. 15-20 ezer fővel. Az 1935 júniusi helyzetértékelés összefoglalója így hangzik: „A japán hadsereg vezetői kihasználva a kedvező időpontot és helyzetet, a hagyományokhoz híven magukhoz ragadták a kezdeményezést az államvezetésben és merész elhatározással megteremtik Japán világhatalmi pozíciójának alapjait az ázsiai kontinensen".

1 Ezt az értékelést támasztja alá a moszkvai magyar követség 1936. augusztus 21-i jelentése „a gyűlölt Minami tábornok kinevezéséről Korea főkormányzójává". Ismertetve Minami katonai-politikai pályafutását, a jelentés megállapítja: „Minami a japán szárazföldi expanziós politikának egyik fő tényezője...", „... feladata Korea alapos megszervezése és kiépítése nagyobb japán szárazföldi akció érdekében, annál is inkább, mert nemrég készült el két új koreai hadikikötő, mely kedvező fekvésénél fogva a japán csapatszállítások idejét lényegesen megrövidíti."

2 Egy más alkalommal, a szovjet-mongol magas szintű tárgyalások kapcsán a moszkvai magyar követ kiemeli Genden mongol miniszterelnök sajtónyilatkozatából: Mongólia nem kíván Korea és Mandzsukuó példájára japán áldozattá válni!

3 A II. világháború éveiben a hasonló, közvetett kapcsolatok is megszakadtak. A magyar-kcreai kapcsolatok 1945 utáni fejleményei jól ismertek, azokat általában a mindenkori világpolitikai helyzet, Magyarország és Korea belső helyzete határozta meg. Ezért csak röviden kívánom érinteni ezt a kérdéskört. Magyarország 1948. november 11-én vette fel a diplomáciai kapcsolatokat a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, majd 40 év múlva, 1988-ban létesített hivatalos kapcsolatokat a Koreai Köztársasággal. Ezt követte 1989 februárjában a diplomáciai kapcsolatok felvétele, a nagykövetségek kölcsönös felállítása. A magyar észak-koreai kapcsolatok története ismert. (Ld. Faludi Péter: Mit kell tudni a KNDK-ról? Budapest, 1981. 182-186. pp.) Az időnkénti politikai indíttatású kisebb hullámzások ellenére a két ország között viszonylag széles körű államközi politikai, gazdasági-kereskedelmi és kulturális-tudományos kapcsolatok alakultak ki. Ezt tükrözi a két állam közti szerződéses kapcsolatrendszer is. így napjainkra kölcsönösen kialakult a Korea-, illetve Magyarország-kép. Az elmúlt évtizedek eredménye az is, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban több százan sajátították el a magyar nyelvet különböző szinten, s ez lehetővé tette néhány magyar és koreai nyelvű szépirodalmi mű kiadását is. Magyarországon sajnos a koreai nyelvet csak néhányan ismerik. Legnagyobb hiányosság, hogy eddig sem Koreában, sem Magyarországon nem jött létre hungarológiai, illetve koreanisztikai központ, oktatás. A magyar-dél-koreai kapcsolatok rövid történetük ellenére gyorsan fejlődnek. Ezt jelzi többek között, Ró The U elnök magyarországi látogatása, a mind rendszeresebb magas szintű érintkezés is. Kölcsönös erőfeszítéssel mód nyílt napjainkban a hungarológia és a koreanisztika megalapozására, a nyelv- és országismereti oktatás megindítására. Tekintettel arra, hogy gyakorlatilag az államközi kapcsolatok 1 Magyar Országos Levéltár, 1936. K. 63., 114. cs. 15. 2 Uo. 281/1936. K. 63. 15/28. f. 15. 3 Uo. 1936. 15/28. f. 43. 156