A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - FENDLER Károly: A magyar-koreai kapcsolatok száz éve (1892-1992) (magyar és angol nyelven)

túlzások is. Érdekes, hogy a 19. század végén meginduló távol-keleti utazások, azaz a közvetlen helyszíni ismeretszerzés ez utóbbiakat nemhogy csökkentette volna, hanem átmenetileg növelte is. Ezt a „mesés vonást" tükrözték nemegyszer az egyébként színvonalas Földrajzi Közlemények is, amelyek az Akadémia Földrajztudományi Társasága kiadásában az 1870-es évektől jelentek meg, például Korea hét csodájáról (1892-es XX. kötet, 159-160. old.). Az első és politikailag jelentős osztrák-magyar távol-keleti utazásra 1890-ben került sor. A kormány megbízásából a „Zrínyi" corvett ázsiai körutat tett, amelynek egyik hivatalos fő feladata volt a kapcsolatfelvétel Koreával, egy barátsági és kereskedelmi egyezmény előkészítése érdekében. Az utazásról a magyar hajóorvos, Gáspár Ferenc dr. Negyvenezer mérföld vitorlával és gőzzel címen 600 oldalas, illusztrált útleírást adott ki 1893-ban. Könyvében a szerző kb. 40 oldalt szentelt Koreának, „az elzárt országnak" (Griffith nyomán). A „Zrínyi" 1890. szeptember 21-én kötött ki Incshonban, az akkori Csemulpóban, ahonnan a kapitány és kísérete lóháton ment Szöulba. Tárgyaltak a koreai kormány és az udvar több vezetőjével, a szerződés megkötésére azonban az anyakirálynő temetése és az udvari gyász miatt nem került sor. Sajnos, a hajóorvos személyes benyomásai és közlései Koreáról igen felületesek és pontatlanok, nem egy megállapítása megalapozatlan és elfogult. így forrásértéke - a beszámoló tényén túl - vajmi kevés. A fenti utazást hamarosan követte Ferenc Ferdinánd trónörökös távol-keleti útja a Kaiserin Elisabeth fedélzetén 1892-ben, amelynek során 1892. június 23-án a Monarchia nagykövete, báró Rüdiger Biegeleben és Kwong Chae-Hüng id. ügyvivő a Koreai Királyság részéről Tokióban aláírták a két ország „barátsági, kereskedelmi és hajózási szerződést". A Szerződés céljáról a Bevezető megállapította: „O Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya egyrészről és ő Felsége Korea királya másrészről, azon őszinte óhajtól vezéreltetve, hogy államaik között állandó barátsági és kereskedelmi összeköttetéseket létesítsenek és alattvalóik között a kereskedelmi forgalmat könnyítsék, e végből szerződés kötésére határozták el magukat, és meghatalmazottaikká kinevezték..." A továbbiakban a Szerződés I. cikkelye leszögezte: „O Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya és ő Felsége Korea királya közt, valamint alattvalóik között állandó béke és barátság álland fenn. Úgyszintén az osztrák és a magyar alattvalók Koreában és a koreaiak az osztrák-magyar monarchiában személyük és vagyonuk tekintetében teljes biztonságot és oltalmat élvezendenek." Magáról a Szerződésről elmondhatjuk, hogy azt az Osztrák-Magyar Monarchia az önállónak és függetlennek tekintett Koreai Királysággal kötötte meg (ezt hangsúlyozta Kodzsong király levele követünkhöz is). A Szerződés központjában a kereskedelmi és a konzuli-emberi kapcsolatok előmozdítása állt, bár tagadhatatlan, hogy e tekintetben a Monarchia előnyösebb helyzetben volt Koreával szemben. Emellett igen figyelemre méltó s szellemében máig elfogadhatónak tekinthető a Szerződés IX. cikkelye, 2. bekezdése, amely kimondja: „A szerződő felek egyikének alattvalói, akik a másik fél területére mennek, hogy annak nyelvét, irodalmát, törvényeit, művészetét vagy iparát tanulmányozzák, vagy ott tudományos kutatásokat tegyenek, eljárásukban minden lehető könnyítésben fognak részesülni." Sajnos, a későbbiekben külképviseletek felállítására Szöulban, illetve Bécsben nem került sor, a hivatalos kapcsolatokat a tokiói osztrák-magyar, illetve a koreai követség tartotta. A századfordulót követően már több magyar utazó fordult meg Koreában, akik 153