A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - FENDLER Károly: A magyar-koreai kapcsolatok száz éve (1892-1992) (magyar és angol nyelven)

egyes pontatlanságaik, tévedéseik ellenére beszámolóikban először adtak átfogó leírást Korea népéről, történelméről és kultúrájáról. (Például, Baráthosi Balogh Benedek: Korea, a hajnalpír országa, Bp., 1929.) A napi sajtó csupán a kínai-japán háború kapcsán adott hírt általában Koreáról. A 20. század első éveiben, 1902-1903-ban került sor gróf Vay Péter püspök (1864-1948) Szentpétervárt, Szibériát és Mongóliát, majd Pekinget, Szöult és Tokiót érintő utazására. A püspök, az egyik legrégibb magyar arisztokrata család sarja 1902 novemberétől több hónapot töltött Szöulban és Koreában. Utazásáról kelet császárai és császárságai címen közel 500 oldalas, saját festményeivel és rajzaival is gazdagon illusztrált könyvet adott ki (Budapest, 1906.). Művében mintegy 140 oldalon számol be koreai tartózkodásáról és tapasztalatairól. Ismerteti - kellő felkészültséggel - az ország történelmét, népét és szokásait, Szöult és környékét, valamint Csemulpót, Maszant és Puszánt stb., beszámol Kodzsong királlyal és a trónörökössel folytatott tárgyalásairól, az akkori bel- és külpolitikai helyzetről. A szerző éleslátása, politikai és tárgyi tudása művét messze kiemeli a korabeli beszámolók, útleírások közül. Tisztán látja a Korea körül kibontakozott nagyhatalmi küzdelmet, az események mozgatórugóit, tanúja több fontos politikai fejleménynek. Máig is tanulságos korabeli helyzetértékelése: „Söul két pártra szakadt. Az egyik elkeseredett ellensége Oroszországnak... A másik az orosz párt, amely hatalmasan védi érdekeit a japán barátok ellenében. Mert ki a Muszkát, ki a Nippont szolgálja. Az utóbbi Japánnal rokonszenvez -, de olyan párt, amely saját országáért harcolna, küzdene függetlenségéért és megvédené szabadságát, még nemigen létezik. Nagyon kevés eddig a koreai, aki Koreáért lelkesül" (323. old.). Nem kizárt, hogy gróf Vay Péter Korea és népe iránti szimpátiájában közrejátszott a korabeli Magyarország helyzete. Az első múlt századi híradások, cikkek, majd az útleírások, végül a barátsági és kereskedelmi szerződés megkötése fokozatosan ismertté tették Koreát Magyarországon is. Ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet az Osztrák-Magyar Monarchia tokiói nagykövetségének közel három évtizedes anyaga Koreáról. Ezzel kapcsolatban - egy osztrák kutatóhoz hasonlóan - szeretnék utalni arra, hogy a tokiói nagykövetség vezetői és diplomatái között gyakran találhatunk magyarokat, akik, mint Vay gróf, helyzetértékelésükben nem mindig tudtak (vagy akartak) elvonatkoztatni a korabeli magyar hagyományoktól, fejleményektől. A Monarchia tokiói nagykövetsége - az eddig feltárt levéltári anyagok szerint már 1884 óta rendszeresen beszámolt Korea bel- és külpolitikai életének fejleményeiről, a nagyhatalmak Korea-politikájáról. A Monarchia, Bécs és Budapest viszszafogottabb politikai érdekeltsége, hangsúlyozott „aktív semlegessége" a távol-keleti ügyekben lehetővé tette, hogy főként a megfigyelő, a tanú szemszögéből vizsgálja az eseményeket, összefüggéseiket. A követi jelentések szorosan kapcsolódnak Korea bel- és külpolitikai helyzetének alakulásához. Figyelemre méltó a beszámolók témaköre, tárgya is. Zaluski nagykövet például élénk érdeklődéssel kísérte az 1884-1885. évi viharos belpolitikai fejleményeket Koreában, a nagyhatalmak, elsősorban Japán, Kína és Oroszország koreai versengését. Utóda, gróf Coudenhove, nagy figyelmet fordított 1894-1986ban - az ő szavaival élve - a „koreai forradalomra": a Tonhak-mozgalmat és a parasztfelkelést nevezte így több jelentésében és chiffre-táviratában. Kiváló politikai érzékkel mutatja be a japán-kínai ellentétek elmélyülését, majd a háború kirobbanását és fejleményeit. Bár az 1900-as évek elejéről viszonylag kevesebb követi jelentést találunk, az Osztrák-Magyar Monarchia tokiói nagykövetsége továbbra is rendszeresen beszámol a koreai helyzetről, politikai elemzéseket készít a „koreai kérdés" alakulásáról. 154