A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

SZŐLLŐSY Gábor: Javaslat a lószerszámok és részeik egységes névhasználatára

helyzetben tarthassa. Kengyel használatával a lovaglás kevésbé fárasztó, és bizonyos mozdulatok (felemelkedés, oldalt illetve hátra fordulás stb.) könnyebben végrehajthatók. Vagyis a kengyel nem elengedhetetlenül szükséges pl. a hátrafelé nyilazáshoz. (Sőt a nyereg sem.) A kengyel általában a nyereg tartozéka, de néha szőrén lovaglók is használják. SZÜGYELŐ, FARMATRING A szügyelő és a farmatring hagyományos, de nem nélkülözhetetlen nyeregtartozék. Az utóbbinak azért választottam a katonai szóhasználatból e bizonytalan eredetű, idegenes hangzású nevet, hogy a „farhám" szót a fogatos szerszámok valóban „hám" rendeltetésű tartozéka számára tarthassuk fenn. Mindkét szerszám szerepe a nyerget a megfelelő helyen - a lapocka és a vese között - tartani; megakadályozni az előre illetve hátra csúszást. A szügyelők szerkezete igen kevés változatosságot mutat. Legtöbbjük ugyanabból a három szíjból áll (24. ábra). Az ugratószíj gyakran hiányzik. A szügelőhöz külsőleg nagyon hasonló modern szerszámelem a martingál (25. ábra). Rendeltetése a „szár ellen menő" (fejét túl magasra tartva a szár és a zabla hatása alól kibújó) lovakat e tevékenységükben megakadályozni. A farmartingok a szügyelőkkel ellentétben igen változatosak (26., 27., 28. ábrák). CSŐTÁR, SABRAK, POKRÓC, IZZASZTÓ A nyergeléshez többféle textil segédeszközt is használnak. Mivel a különböző értelmező és etimológiai szótárak meghatározásai nem egyértelműek, egyezményes nevekként és meghatározásokként a következőket javaslom: IZZASZTÓ: Nemezből (filcből) készül. Mindig a nyereg alá kerül. A nyereg alól nem sok látszik ki belőle, de az a rész lehet díszes is. Izzasztónak nevezik a szügyház kajája (^) alá varrott nemezcsíkot is. LÓPOKRÓC: Anyaga szövött, rendszerint nem díszes. Mindig a nyereg alá teszik, általában négyrét hajtva, ezért nem is igen látszik ki alóla (22. ábra). A csótár és sabrak szavakra a szótárak egyaránt a „nyeregtakaró" jelentést adják meg. Mivel a sabrak jelentése a XIX. századi katonai szóhasználatban igen egyértelműen meghatározott, a csótár szót egy korábbi - kevésbé meghatározott - tárgycsoporthoz kötöttem. E szerint: CSÓTÁR = lótakaró. Bár ezt a szót lovasok is, régészek is sok más tárgyra használták már - javaslom a lótakaró megjelölésére használni. Anyaga szövött. Ázsiában igen gyakoriak a „perzsaszőnyeg" (hali) vagy kilim technikával készült darabok. Mindig a nyereg alá kerül egy rétegben. Rendszerint díszes. A csótárral való nyergelés a (29. ábrán) látható. SABRAK = Nyeregtakaró. Ez a huszár ábrázolásokról jól ismert, díszes, fecskefarkú szövött posztótakaró nyergeléskor a nyereg tetejére kerül. Erre teszik a nyeregbundát és az egészet átkötik a felsőhevederrel. Ilyenkor a nyereg alá lópokróc jár. A sabrakkal való nyergelést a (30. ábra) mutatja. Az ilyen nyergeléshez akkor is kell felsőheveder, ha a nyerget terhelővel csatolják a lóra. FOGATOS SZERSZÁMOK Sajnos nem kerülhetem el a fogatos szerszámok alaptípusainak és legfontosabb jellemzőinek ismertetését. Az egyes szerszámok, illetve alkatrészek neveinek pontosításakor óhatatlanul előkerül a félreértést okozó fogatos szerszám neve. Ha már ilyen módon úgyis belekeveredett e dolgozatba a fogatos lóhasználat, gondoltam legyen füle-farka. A fogatos szerszámoknak két alaptípusa van, a szügyhám és a kumet. 568