A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

SZŐLLŐSY Gábor: Javaslat a lószerszámok és részeik egységes névhasználatára

KUMET Hivatalos magyarított nevét a HÁMIGÁT, elsősorban a katonai szakirodalom használja. A lovas irodalom innen vette át. Ez a szerszámtípus a hazai köztudatban mint nyugati sőt sváb szerszám szerepel, és csakis nyolcmázsás söröslovakon tudjuk elképzelni. Van is némi igazság ebben a megközelítésben, mert Magyarországon a svábok lakta vidékeken elterjedt, mégsem csak Nyugat-Európára jellemző. Megjelenik például az orosz trojkán is, Anatóliában pedig szinte kizárólagos. A (31. ábra) a nyugat-európai kumet egy típusát mutatja. SZÜGYHÁM A szügyhám alaptípusa az ún. kancahám (32. ábra), amely tartalmaz minden „szükséges és elégséges" alkatrészt. A ma használatos általános forma a (33. ábrán) látható. A fontosabb alkatrészekről röviden: HÚZÓSZÍJ: Ezen a szíjon keresztül fejti ki a ló a vonóerejét. Lovasok is szokták néha szügyszíjnak, sőt szügyelőnek is nevezni. Hogy ne legyen keverhető a nyeregszerszám szügyelőjével, javaslom a húzószíj elnevezés következetes használatát. NYAKLÓ: (34. ábra) A paraszti és a régi stílusú parádés fogatokra jellemző. Lassításkor vagy lejtőn lefelé menet a kocsi visszatartására szolgál. RÚDTARTÓ SZÍJ: Az újabb stílusú parádés fogatokra jellemző. Rendeltetése azonos a nyaklóéval. Ebben a munkában a vállszíj is részt vesz. VÁLLSZÍJ: Részben a már említett visszatartásban játszik szerepet, részben a húzószíj megfelelő helyen (megfelelő magasságban) való tartását szolgálja. HÁTSZÍJ vagy KÁPA: (A kápa tulajdonképpen acél betéttel merevített hátszíj.) Alapvető rendeltetése a húzószíjat megfelelő helyen tartani. A rászerelt HÁTSZÍJKARÍKÁK vagy KÁPAKULCSok a hajtószár(ak)at vezetik. HASLÓ: A szerszám rögzítését, elmozdulásának megakadályozását szolgálja. Nem nélkülözhetetlen alkatrész. A régi típusú, egyszerű szerszámokról igen gyakran hiányzik. Nevét gyakran használják - tévesen - a nyereg hevederének megjelölésére. Javaslom itt is a következetes szóhasználatot. ÁGYÉKSZÍJ: Az istrángtáskákat (-») tartja a helyükön, vagy az istrángot (—>) vezeti. ISTRÁNG: A húzószíjról a vonóerőt az istráng viszi át a kocsira vagy szekérre a HÁMFÁn - négyes és ötös fogatok elülső lovai esetében a KIS AFÁn - keresztül. Az istráng anyaga legtöbbször kötél, ritkábban lánc vagy szíj. A kötélistrángokat a parádés fogatokon bőrbe szokták bevarrni vagy szíjakkal körülfonni. ISTRÁNGTÁSKA: Egy sima bőr hüvely, amely megóvja a ló oldalát az istráng dörzsölő hatása által okozott szőrkopástól. FARMATRING: A szerszám elmozdulásának megakadályozására szolgál, akár csak a nyereg farmartingja. A XX. századi katonai farmarüngok egyes típusai nagyon hasonlítanak a fqgatos farmatringra (28. ábra). FARHAM: Hegyes, dombos vidékeken, ahol a kocsi (szekér) visszatartására nem elegendő a nyakló, farhámos szerszámot használnak (34. ábra). Maga a farhám szinte tükörképe a kancahámnak. A csülkeibe kötött tartókötelek végei a rúdvég vasalására vannak kötve, tehát a visszatartó hatást a farhám is a rúdon keresztül fejti ki, akárcsak a nyakló. Farhámot szügyhámhoz és kumethámhoz egyaránt használnak, ha a terepviszonyok megkívánják. A farhám részeit a nyeregszerszám farmatringjának analóg részeivel javaslom megnevezni. SALLANGot ma már csak a fogatos szerszámokon használnak, de a XVIII-XIX. század folyamán sűrűn alkalmazták a lovagló szerszámokon is (30. ábra). A sallang alapvető rendeltetése, hogy segítsen a lónak elhessegetni magáról a legyeket és más kellemetlen rovarokat. Bár napjainkban kizárólag díszítőelemként használják, tökéletesen 569