A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

KISS Magdolna: Lussonium erődje a 4. század végén 5. század elején

A besimított tálakkal ellentétben a lussoniumi besimítotí korsóformák, melyek nagyrészt a „murgatípushoz" és a körte alakú edényekhez sorolhatók, többnyire barbár hatást mutatnak (4. kép). Ez utóbbi kerámia közép vagy sötétszürke színű, korongolt, jól iszapolt, némelyik darabon a csaknem fekete, fényes besimítás erősen bemélyed (4. kép 3, 7). Ezt a besimítási technikát a kutatók a hunkori kerámia anyagra jellemző díszítési módnak tartják. Végezetül elmondhatjuk, hogy a lussoniumi besimított kerámia igen gazdag mintakinccsel jelenik meg. Vízszintes-, függőlegesvonalas és hullámvonalas díszítés mellett fenyőmotívum, rácsminta, bonyolultabb spirális és növényi? ornamentika egyaránt megtalálható (1., 4., 5. kép). Talán nem állunk messze az igazságtól, ha mindezek alapján közeli, esetleg helyi edényműhelyt feltételezünk az erőd körzetében. Ha elfogadjuk a besimított kerámiák datálására vonatkozó nézeteket, akkor meg kell állapítani, hogy Lussonium erődje az 5. század első felében még feltétlenül lakott volt. A továbbiakban arra keresem a választ, hogy kik élhettek itt ebben az időben, és változott-e az erőd korábbi szerepe. A legtöbb besimított edény egy az északi részén az erődfalhoz támaszkodó Valentinianus kori padlófűtéses lakóház, omladékos, törmelékes rétegéből került elő, valamint a ház környékéről, illetve az erődtől távolabb ásott II. fossa betöltésének felső rétegéből. Ezt az árkot az aljáról előkerült Valentinianus érem a ház legfelső l-es szintjével egyidejűnek datálja. A háztól délre az említett omladékos-törmelékes, helyenként hamus réteg már a humusz alatt megjelent, alján vékony agyagréteget lehetett megfigyelni. A besimított kerámia lelőhelykoncentrációja azt mutatja, hogy az 5. század elején az erődnek már csak ezt a részét használták, úgy tűnik azonban, hogy a 4. század közepén is itt összpontosulhattak az átépítő munkálatok, hiszen az erőd belsejében húzott kutatóárkok csekély beépítettségről tanúskodnak. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az erőd keleti fele a partomlás miatt megsemmisült (10. kép). A katonai táboroknak a 4. századi átépítésekor történő kicsinyítése, illetve egy részének, többnyire az északnyugati sarkának a használata, mint Lussonium esetében is, ismert tény, megfigyelhető a limes mentén sok helyen. Összefügg a 4. század eleji hadseregreformmal, majd az ebből következő limes-katonaság létszámának és jelentőségének csökkenésével (9. kép 1). A Valentinianus idején megújított házat a kerámia és a fém leletanyaga alapján minden valószínűség szerint még az 5. század elején is használták. Déli és keleti falának vonalában, és ettől távolabb, kb. 2 méteres szabályos elrendezésben cölöplyukak kerültek elő, átmérőjük 50-30 cm körül mozgott (6-7. kép). Hasonló jelenséget más limes - lé9 Ottományi K„ 1982. 31-51. p. VI., W., VIII. Tábla, Soproni S., 1985. 27-52.; Kiss M., 1992.; és e munkáknál említett irodalom. 10 PárduczM., 1939. XVII. Tábla l.,XVm. Tábla 1.; VadayA., 1985.25-35. 11 A limesnél az említett Mautemen kívül több erődből került elő edényégetőkemence, például: az Esztergom-Budakalász limes-szakasznál, Pilismarót-Malompatakon, Leányfalun, valószínűleg Budakalászon is foglalkoztak kerámiakészítéssel. Soproni S., 1985. 29—44, a kemencékre vonatkozóan lásd még az itt felsorolt irodalmat. A feltételezett lussoniumi műhely termékei nagyrészt eltérnek a fenti edénykészítők kerámiáitól. E jelenség magyarázatával mindenképpen várni kell a teljes ásatási anyag feldolgozásáig. 12 A besimított kerámiáról összefoglalóan Ottományi K., 1982.; Soproni S., 1985. 13 Lussonium: ásatási naplók 1987-1990, (az ásatási dokumentáció leltározás alatt áll), vesd össze KissM., 1992. 14 Lásd az előző jegyzetet. 15 Lussonium: ásatási napla 1987. 31/12-es szelvény. 16 Lussonium: ásatási napló 1987. 17 Az ásatásokról: VtsyZs., 1976., 1988., 1989/a,b,c. 18 Erről a témáról összefoglalóan Soproni S., 1985.; Mócsy A.-GablerD., 1986.; Kandler, M.-Vetters, H. 1986.; VisyZs, 1989/b, valamint az itt található irodalom. 90