A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

KISS Magdolna: Lussonium erődje a 4. század végén 5. század elején

tesítményekben is lehetett tapasztalni. Ezek bemutatására hadd ragadjak ki egy-két példát. Herma Stiglitz az ausztriai Zwentendorf erődjénél a következő észrevételeket teszi: a tábor déli részét ábrázoló térképen az E és F jelzésű kaszárnyák alapfalában több nagy kerek 5 méter távolságra elhelyezett cölöpök nyomai láthatók, melyek nem az eredeti épülethez tartoztak. Valószínűnek véli a szerző, hogy a hatalmas cölöpök a romlott állagú falak kijavítására szolgáltak. Ugyanakkor a G és C-vel jelöl principia körzetében szintén cölöplyukakból, melyek 30-40 cm-es átmérőjűén, egy nagyobb faházra következtet, mely a rajzon B-házként szerepel. Ehhez a B házhoz hasonlóan, mely egy szétdúlt épület maradványaira lett építve, az F kaszárnyáknál is kimutatható egy faházhoz tartozó fűtőrendszer. Ez utóbbi H épület akkor épült, amikor a kaszárnyákat már nem használták. Herma Stiglitz a leletek alapján az 5. századra valószínűsíti ezeket a javító jellegű átépítéseket

19 (8. kép). Azaum (vagy újabb olvasat szerint Odiavum/-Almásfüzítő táborát Valentinianus halála után feladták, csupán az eddigi létesítmény ÉNy-i sarkában használtak egy rombusz formára épített kicsinyített castellumot, ahol Soproni Sándor szerint fakonstrukció is lehetett

20 (9. kép). Végül Campona-Budapest-Nagytétény erődjét említem még meg, ahol Fülep Ferenc kutatásai során 5. századi lakóház nyomai kerültek elő. A via principálison több, többször átépített házat tárt fel. Az utolsó átépítésnél megfigyelései szerint az épületek összes falát egy meghatározott magasságban lebontották, ezzel udvarszerű réteget képezve. Ebben a rétegben került elő egy hunkorinak tartott lakóház cölöpjeinek és tüzelőhelyének maradványa. Ez utóbbi példa nem egyedülálló eset a limes katonai táborainál, máshol is kerültek napvilágra barbárokhoz köthető építmények. Ebből a szempontból érdemes megfigyelni a 9. képen szereplő 2. számú kora népvándorlás kori házat, melyet Vékony Gábor közölt. Ez a kissé földbemélyített, oszlopos szerkezetű épület egy része a pilismaróti 4. századi őrtorony fossáján állt. A cölöpök elhelyezése a lussoniumi építménnyel mutat hasonlóságot, de a cölöpök átmérője 18-28 cm, és a köztük lévő távolság 1 illetve 1/2 méter. Mindezek után megkísérlem a lussoniumi cölöpnyomokat értelmezni. Elképzelhető, hogy a romos állapotban lévő falak kijavítására szolgáltak, mint Zwentendorf kaszárnyáinál. De az is lehet, hogy részben önálló házzal van dolgunk, melynél az esetleg még meglévő falakat felhasználták, ahogy ez ugyanitt a Valentinianus kori ház építésekor, vagy például Carnuntum 5. századi átépítéseinél is előfordul. Ezek a felújító kiegészítő munkálatok, ahogy az említett erődöknél is láttuk, egyaránt köthetők mind civil lakossághoz, mind katonákhoz, hiszen egyes létesítmények katonai, mások polgári célokat szolgálnak, időben pedig a 4. század végétől az 5. századra datálhatok. Összefüggésbe hozhatjuk akár a limes 380 körüli átszervezésével, akár Generidus tevékenységével, aki 409-ben Zosimos (V. 46,2) ismert és vitatott adata szerint „mint magister militum újjászervezte Dalmatia, Noricum és Raetia mellett Pannónia katonai védelmét is. A lussoniumi fakonstrukciós építkezés minden bizonnyal ebbe az időintervallumba tehető, és a besimított kerámiát készítő, illetve használó lakossággal van összefüggésben, akik között a leletek tanúsága szerint provinciabeliek és barbárok egyaránt lehettek. 19 Stiglitz, H. 1957. 20 FitzJ., 1976. 38-39.; SoproniS., 1985.56-58. p. 21 Fülep F., 1968.; SoproniS., 1985. 22 Vékony G., 1985., érdemes megjegyezni, hogy a két házból nem került eló" besimított kerámia. 23 Kandler, M. 1976., továbbá Stiglitz, H.-Kandler, M.-Jobst, W. 1977. Nézetük szerint a 4. század végén a tábor területén civil lakosság építónyomaival kell számolni, katonai célokra csupán a retentura szolgált. 24 Várady L., 1969.250-; Soproni S., 1985.; Zosimos V. 46,2 szövegrészlete alapján. 91