A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

KISS Magdolna: Lussonium erődje a 4. század végén 5. század elején

LUSSONIUM ERŐDJE A 4. SZÁZAD VÉGÉN 5. SZÁZAD ELEJÉN KISS MAGDOLNA Az elmúlt évben Lussonium erődjéből előkerült, és a szakirodalomban már régóta vitatott besimított kerámia néhány ismert típusával foglalkoztam. Azóta folytattam kutatásaimat e témakörben, így most előző munkámhoz kapcsolódva a kerámiaanyag további elemzésével a Lussoniumi késő római erőd Valentinianus uralkodása utáni helyzetéhez kívánok adatokat nyújtani. Az ásatási anyag terjes feldolgozása és közlése még csak most folyik a Janus Pannonius Tudományegyetem régészhallgatóinak közreműködésével, ezért bizonyos fenntartással bár, de annyi megállapítható, hogy az említett korszakot Valens és Gratianus érmei, kései fémanyag (vassisak, pajzsdudor, ovális és hegedű alakú vascsat, hagymafejes bronzfibula stb.), ólommázas edénytöredékek mellett a besimított kerámia képviseli. A besimított töredékek formakincse változatos, esetenként kelta, illetve római edényművesség hagyományaira vezethető vissza, így például meg lehet említeni a szürke színű, ferde oldalú, behúzott peremű, vízszintesen besimított vonaldíszes, vagy a vízszintesen kihajló peremű tálakat a peremen, illetve a perem alatt a szokásos hullámvonalas besimított dísszel (1. kép 1-8). A behúzott peremű tál az 1-4. századig jellemző a provinciális anyagban, de az sem kizárt, hogy használata az 5. századra is átnyúlt, ugyanis egy ilyen egészen enyhén behúzott peremű tál Szántlászlón besimított korsóval együtt került elő. Kora császárkori sőt kelta analógiát fedezhetünk fel a kihajló peremű peremnél besimított hullámvonalas díszű fazekak esetében is (1. kép 9-10). Néhány besimított forma és a zöldmázas edények alaki egyezésére, és ezzel időbeli azonosságára mutatott rá Mathilde Grünewald a carnuntumi legióstábor anyagának elemzésekor (2-3. kép). Ezt az azonosságot még egyértelműbben bizonyította Herma Stiglitz Mauternél, ahol a tábor nyugati oldalán egy ötödik századi edényégető kemencében együtt kerültek elő a zöld-, sárgamázas és a besimított töredékek változatos mintakincssel (vonal, hullámvonal, fenyőmita, háromszög, rosettaforma egyaránt előfordult). Némelyik lussoniumi edény természetesen besimított dísszel hasonlóan felidéz mázas, valamint terra sigillata edényformákat (1. kép 1, 8 és 2. kép). Ezeknek a sigiUata alakú besimított tálaknak nagy becsben tartására következtethetünk néhány, az említett erődben talált összedrótozott példányból. 1 Kiss M., 1992. 2 VisyZs., 1989/c; Kiss 1992. 3 PóczyK, 1957. 81. p., az 1. kép 2-6. számú edényeinek rajza PóczyK, 38/1, 38/la, 38/5, 38/7, 38/18-as ábrája alapján készült. 4 BónisÉ., 1942.1/10. ábra 5 Grünewald, M. 1977. (1., 2. Abb.) a kétféle kerámia közötti hasonlóságból provinciabeliek és barbárok együttélésére következtet Camuntum területén. Lásd még Bónis É., 1991. és az itt említett irodalmat. 6 Stiglitz, H. 1986.136. p.; továbbá az itt említett irodalom, vesd össze: Friesinger.H. 1979.18—19. p. 7 Lásd a 4., 5. számú jegyzetet. 8 Lussonium erődjénél ez a javítási mód és ezzel az edények további használata a terra sigülatákra, néhány esetben a besimított kerámiára jellemző". 89