A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

TOMKA Péter: Előszó

avar kori sírban) és eljuthat néprész- vagy helynévadási szokáshoz általános meggondolások alapján. Mégis, ha szigorúak vagyunk, csak néhány tanulmány (résztanulmány) marad, amelynek szerzője a szokásokat dolgozata fő sodrába állította. A tükör sírmellékletül adása esetén elgondolkodhatunk azon, hogy van-e elégséges kritériumunk annak megállapítására, hogy hol végződik a viselet, pipereeszköz tartománya és hol kezdődik a rítusé. Komolyan fontolóra kell vennünk, hogy a locsontvazakon észlelt sérülések mely része keletkezett a rítus (leölés, ledöntés, nyúzás-karóra tűzés, eltemetés) során. Településfeltárásaink közben sem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a praktikákat, amelyekkel őseink jót-rosszat okozni vagy megkötni igyekeztek, hiszen ezek a mindennapi hitvilág jellemzői lehetnek. Nehézséget - mint látható - nem a temetők, sírok megfigyelése, dokumentálása és közlése jelent. Ennek kiérlelt, általánosan elfogadott metodikája közismert (temetőtérkép, sírrajz, részletrajz, leletegyüttes, tárgyrekonstrukció, kiemelt tárgytípus, összehasonlítás, elterjedés, datálás, egyéb kiértékelés). Ezért - remélem - üres kapukat dönget az, aki pl. az íjcsontok helyzetének rögzítését kéri számon. Népvándorlás-koros szemmel nézve jóval kevesebb rutin látható a telepfeltárások és közlések esetében. A kötetben nyolc tanulmány kötődik valamilyen formában településekhez vagy telepek leletanyagához. Ásatási dokumentációt ezeknek is csak a fele mutat be. Tudva tudom, hogy népvándorlás kori telepásatásaink a terepen, a múzeumban és az íróasztal mellett is több problémát okoznak, mint a temetők, a tárgyi leletanyag egyhangúsága még fokozza is a nehézségeket. Talán nem fölösleges azonban kimondani, hogy ezen a téren van még tanulnivalonk (egymástól is, de másoktól sem szégyellve). Nem ártana alapfogalmakat újragondolni: hogyan keletkezik a „réteg", milyen fokozatai vannak a leletegyüttes „zártságának", mi biztosítja a stratigráfia hitelességét; meddig lehet elmenni egy-egy „objektum" rendeltetésének meghatározásában; mennyire jellemző egy-egy objektum használatára a betöltésében talált leletanyag; mi a kritériuma egy-egy kerámiatípusnak - például a „murgai típusú korsónak", amely példát csak azért ragadtam ki, mert jól jellemzi a szakirodalomban fellelhető félreértéseket (lehet, hogy maga a névadó murgai galléros korsó nem tartozik ebbe a típusba?). Egy-egy állítás mögé részletesebb dokumentáció kívánkozik (alaprajz mellé metszetrajz, fő lelethez az együttes spektruma stb.). Akinek pedig nem inge, ne vegye magára! Tennivaló akad hát bőven. Lendület, tehetség, akarat sem hiányzik a társaságból, a harmadik kötet a kitartásról is tanúskodik. Folytatása következhet. 8