A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

ISTVÁNOVITS Eszter–KULCSÁR Valéria: Tükrök a császárkori és a kora népvándorlás kori barbár népeknél a Kárpát-medencében

TÜKRÖK A CSÁSZÁRKORI ÉS A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI BARBÁR NÉPEKNÉL A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN ISTVÁNOVITS ESZTER-KULCSÁR VALÉRIA A népvándorlás kor fiatal kutatóinak II. összejövetelén Nyíregyházán már elmondtuk, hogy a temetkezési rítus elemzése során meg kell különböztetnünk a sírban talált tárgyakat aszerint, hogy azok a viselet elemeként kerültek-e oda, vagy kifejezetten mellékletadásról van-e szó. Jelen dolgozatunkban ismét ez utóbbi csoport (a mellékletek) köréből választottunk egy tárgyat; vizsgáljuk megjelenésének formáját és mikéntjét. Ez a tárgy a tükör. A tükrök száma a kárpát-medencei Barbaricumban nem túl magas, ugyanakkor előfordulási körülményeik (pl. az összetörés szokása) jellegzetes volta indokolja azt, hogy külön tanulmányt szenteljünk nekik. Az eddigi kutatás egyértelműen megállapította, hogy a sírba tett tükröknek kétféle szerepe van. Részben mint pipereeszközöket helyezték a halott mellé, ám ugyanakkor szinte mindig mágikus jelentést is hordoztak. A kaukázusi nomád tükrök összehasonlító vizsgálata során pl. kimutatták, hogy az agyagformába öntött tárgyak között nincs két egyforma. Ezeket egyedi megrendelés alapján készítették, s mint ilyenek tulajdonosuk védelmére is szolgáltak bajelhárító eszközökként. A tükörrel kapcsolatos mágiák általánosan elterjedtek a világ legkülönfélébb népeinek körében. Mágikus jelentéstartalmukra a lámaizmustól a magyar néphitig találunk példákat. A néprajzi adatok száma végtelen, felsorolásukra itt nincs hely. Visszatérve a sírbahelyezés szokására: az iráni világban (szkíták, szarmaták stb.) a tükör rituális sírbatétele általánosan elterjedt (s iráni hatásra a velük szoros kapcsolatban élő népeknél is megtalálható - ld. pl. a karpoknál), ugyanakkor a kelta-germán mellékletadási szokások köréből a császárkor végéig hiányzik. A helyzet az V. században megváltozik. E gyökeres változás a hun invázió eseményeivel kapcsolható össze. A tükör mellékletadás sztyeppéi előzményei A sztyeppe iráni népeinél a tükör gyakori melléklet, s talán egyetlen más régészeti kultúrára sem jellemző annyira, mint épp a szarmatákra, akiknél az i. e. VI. századtól az i. sz. IV. századig folyamatosan megtaláljuk e tárgyak sírbatételének szokását mind az ázsiai, mind az európai szállásterületen. A dél-oroszországi szarmata tükrökkel elsőként R Rau foglalkozott behatóan kitérve szkíta előzményeikre. Az azóta előkerült hatalmas mennyiségű új anyag alapján A. M. Hazanov átértékelte a Rau-féle tipológiát. A szarmata tükröket 10 csoportba sorolta meghatározva az egyes típusok kronológiáját és elterjedését. Felosztását mind a mai na1 Jstvánovits E.-Kulcsár V., 1992.47. 2 Kovalevszkaja, V. B. 1981. 87. 3 Róheim G., 1984.; Mészáros Gy., 1914. vagy Hazanov, A. M. 1964. stb. 4 Hazanov, A. Aí. 1964. 89. 5 Rau, P. 1927. 90-96. 6 Hazanov, A. M. 1963. 9