A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

LOVÁSZ Emese: Császárkori telep feltárása Tiszaladányban

kedtek el, ezekhez tartozónak vettük. Módszerünk természetesen ebben az esetben is vitatható. A négy objektum mindegyike erősen hamus, szürke foltként jelentkezett, a 2. számú esetében leégésére utaló nyomokat találtunk. Pusztulásuk után szemétgödörként használhatták őket, erre utalhat a betöltődésükből előkerült nagy mennyiségű cseréptöredék. A terep adottságai miatt arra következtethetünk, hogy a település szélén helyezkedtek el ezek a gödrök és objektumok. (Amennyiben érintetlen a domb ÉK-i, K-i oldala, és amennyiben az akácerdőben végzett próbaásásaink a valós eredményt hozták.) Elfogadjuk a tényt, hogy még a középkori falvak is lassan „odébbvándoroltak", de már több mint bosszantó balszerencse, hogy más kollégákkal együtt folyton elhagyott teleprészeket találunk csak meg. A feltárt házak közös jellemzője, hogy nem tarthatók egyértelműen lakóházaknak. Alapterületük 6-16 m között váltakozik, cölöpszerkezetük egy településen belül is igen változatos, közös jellemzőjük azonban, hogy csak a legritkább esetben van bennük tűzhely, vagy legalább ideiglenes tűzelőhely. Ezeket az objektumokat nyugodt lélekkel csak „gazdasági melléképületeknek" határozhatjuk meg. Műhelyek, tárolóhelyek, esetleg ólak lehettek, fűtési lehetőség hiányában emberi tartózkodás, lakás céljára alkalmatlanok. Általánosan érvényes a kora népvándorlás kori telepásatásokra, hogy nem sikerült megnyugtatóan bizonyítani a nagyméretű, esetleg többosztatú, cölöpös szerkezetű felszínre épített lakóházaknak a meglétét. Az újra és újra felvetődő kérdés: miért cserélték új szállásterületükön (mely éghajlatilag és földrajzilag sem különbözött sokban a régitől) földbe vájt, apró kunyhókra kényelmes, jól megépített, tűzhellyel ellátott felszíni házaikat a germán népek? Ennyire szétrombolt volna mindent a sokszor emlegetett mezőgazdasági művelés? Szerencsés esetekben sekélyebb gödröket, árkokat, karólyukakat, kerítések maradványait is feltárták. A nagyobb teleprészletek sokszínű életet tükröznek. A gödrök, vermek funkciói elválaszthatók. A szemeteseken kívül elkülöníthetők a vízgyűjtésre használt, többnyire tapasztott aljú és oldalú, alámélyülő falúak (így peremükről a víz lecsöpögött, nem mosta be a gödörfalat), vannak, amelyekből sok állatcsont került elő, gabonatárolók lehettek a kitapasztott, esetenként ki is égetettek, füstőlőgödröket találtunk a ládányi telepen, és ilyet említenek pl. Hódmezővásárhely-Gorzsáról, Hódmezővásárhely-Kopáncsról, Szeged-Algyőről, Nagymágocs-Paptanyáról. A földbemélyített objektumok között tűzhelyeket és kemencéket tártunk fel, valamint találtunk nagyméretű cölöplyukakat is, egy feltételezhető felszíni épület jeleit. Ezekben, és a mai Kelet-Szlovákia területén feltárt néhány cölöpös, felszíni objektumban sem voltak azonban tűzhelyek, és alapterületük is kicsi. Próbálta a kutatás a néhány településen talált, köves-kavicsos felületet a felszíni lakóházakhoz kötni. Malomfalva-Morestin, Artánd-Nagyfarkasdombon, a nyékládházi telepen ismerünk ilyeneket. Sem cölöplyukak, sem karólyukak, sem patics nem volt ezek közelében. Még csak cseréptöredék sem került elő a kövek közül, vagy alól. A még soha mezőgazdasági művelés által nem bolygatott „ősgyep" mint ásatási területen való feltárás hozna megoldást? A tiszaladányi dombon a földgyalu által tönkretett részen kívül majdnem ideális körülmények között dolgozhattunk. A barna, kevert humuszrétegben a foltokat nem lehetett megfigyelni, csak a leletek sűrűsödése mutatta gödör vagy objektum jelenlétét. A sárga homokban viszont jól kirajzolódtak a foltok. Egy, a 2. számú ház melett talált tűzhely jelzi az egykori járószintet. Ebben a mélységben sem mutatkoztak, egy kivételével felszíni építmény jelei. 1 Vörös Gabriella, 1991. 85-89. 2 Horedt, Kürt 1979.; M'. Nepper Ibolya, 1985. (Ártánd-Nagyfarkasdomb); Szerző közöleüen leletmentése (Nyékládháza) 60