A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

LOVÁSZ Emese: Császárkori telep feltárása Tiszaladányban

A tiszaladányi telep felszínrajzát nézve szinte el sem tudjuk képzelni, hol maradt hely a nagyméretű, több helyiségből álló felszíni házaknak a rengeteg gödör, és földbevájt verem, kunyhó között. A homokbánya DK-i részén, ahol a legtöbb földet, illetve már homokot is hordták le, a legtöbb gödörnek már csak az alját tudtuk megfogni, - 10-30 cm mélyek voltak. (Igaz, előfordultak itt is néhány esetben mélyek: - 80 cm-esek is.) A gödrök között itt érintetlen, üres területeket találtunk. Ezeken a részeken sem fértek volna el azonban csak a telep másik részén megtalált méretű objektumok. Egy módon tudjuk legalább gondolatban „kibővíteni" a földbemélyített putrikat. Wolf Mária figyelt meg a Karos-Mókahomokon végzett feltáráson, szerencsés talajviszonyok között (szintén homokban) erősen letaposott, leletekben gazdag felületeket. Ezeket felszíni építmények maradványainak tartja, nem említ viszont sem cölöp, sem karólyukakat a közelükből. Karos-Tobolykán viszont, igaz, későbbi korszakból közöl egy házat, ahol a földbeásott rész mellett feltehetően volt egy felszíni tartozék is, erre utal az egyik fal mellett talált cölöplyuk, mely nem ért le a padlószintig, valamint karólyukak. Tiszaladány-Nagyhomokos 1. számú ház Nagyméretű, lekerekített sarkú, négyszögletes hamus foltként jelentkezett. Vörösre égett paticsrögök, cseréptöredékek mutatkoztak már kb. 50 cm-re a felszíntől. A földgyalu nyesése után 60 cm-en tisztítottuk meg a felületet: bontás közben egy korongolt, szürke színű, talpgyűrűs edényt találtunk, szájával lefelé borulva, csaknem teljes épségben. A hamus, finom szürke porral borított folt területén egy vastag, átégett, vörös réteg mutatkozott, melybe a munkások sajnos „belenyestek". Kb. 20-25 cm vastag volt a finom, szürke hamus réteg. A ház méretei: 3,50x4 m, tengelye Ny-K irányítású. ÉNy-i sarka a szelvényfal (és a több méter magasan tornyosuló földhányás) alá esett. (Ásatási átokként ez történt a 2. és a 3. számú házakkal is. De ezt minden gyakorló régész tapasztalta: izgalmas régészeti jelenség az esetek többségében szolidan szólva „bonyolult ásatási körülmények között" tárható fel.) Három sarkában, kissé beljebb a jól kirajzolódó foltjától, megtaláltuk a közel azonos méretű és mélységű cölöplyukakat. Bejáratát nem tudtuk megfigyelni, egy, az előzőeknél nagyobb méretű cölöplyukat figyeltünk viszont meg a K-i, rövidebb oldal közepénél, kb. 1 m-re a letapasztott padlószint szélétől. A feltételezett lejárattól balra, a ház DK-i sarkában, egy vastagon átégett, vöröses színű, tapasztott felületű, hamus foltot észleltünk. Kétszeresen megújított tűzhelynek bizonyult. A tűzhely nem tűnt későbbi beásásnak, a padlószinten helyezkedett el. A letapasztott járószint felszedése után, kb. 5 cm-rel mélyebben, egy második szintet találtunk, ennek elbontása után egy kisebb kettős (megújított) cölöplyukat találtunk az ÉK-i cölöplyuk közelében, valamint egy másikat, a ház hosszanti tengelyének vonalában, kissé beljebb a K-i oldaltól. Miután egy településen belül a cölöpszerkezetek sok variációjával találkoztunk, nem elképzelhetetlen, hogy az 1. számú háznak a szerkezetét is megváltoztatták a két padlószint tapasztása közti időben. A tűzhely megléte miatt, kis mérete ellenére is talán lakóházként értékelhetjük az 1. számú házat?! Hasonló helyzetben, a bejárattól balra figyelt meg az ásató bár gyengén átégett, de ideiglenes tüzelőhelynek elfogadható foltot Szarvas-Bezinán, 3,3x3,5 m-es, Ny-K tengelyű, a hosszanti tengely közepén elhelyezkedő két cölöpös objektumban. 3 Wolf Mária, 1991.587. 4 B. Tóth Ágnes, 1991.98. 61