A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

TAKÁCS István–BARTOSIEWICZ László: Lócsontváz leletek Vörs-Papkert avar kori lelőhelyről

LÓCSONTVÁZ LELETEK VÖRS-PAPKERT AVAR KORI LELŐHELYRŐL TAKÁCS ISTVÁN -BARTOSIEWICZ LASZLO A Vörs-Papkert régészeti lelőhelyről előkerült 22 lócsontváz koponyái erősen töredékesek s így a metrikus zoológiai értékelhetőségük igen kicsi. A koponyák zöme rablott sírból származik, esetenként csak csontszilánkok jelzik meglétüket. Megállapítható azonban, hogy általában jól boltozott agyüregű, egyenes homlokú az avar típusnak megfelelő egyedekből származnak. A fogazat alapján 18 mén, 1 kanca és 3 meghatározhatatlan ivarú volt. A csontvázak általában közepes, illetve jó megtartasuak, ezért itt lehetőségünk volt a metrikus elemzésre. A lovak hosszúcsontjainak Duerst (1926) módszere szerint felvett legnagyobb hosszúsági értékeit az 1. táblázat tartalmazza. Az egyedek zöme kifejlett mén. Ebből a táblázatból is kitűnik, hogy a pontosabb életkorhatározást általában a fej (koponya, illetve fogazat) hiánya akadályozza. Összehasonlításainkban a kelet-magyarországi avar lovakat főleg Tiszafüred-Majoros (Garam 1987) anyaga és kisebb sírcsoportok (Bökönyi 1974, Bartosiewicz 1991) képviselik. Kiesewalter (1988) kizárólag kézközépcsontokra alapozott hagyományos számítása helyett a lovak marmagasságát mellső végtagjuk hosszúcsontjainak együttes figyelembevételével becsültük (Bartosiewicz 1991:302). Ezeket az értékeket, akárcsak a kéz- és lábközépcsontok karcsúsági indexeit (legkisebb szélesség/legnagyobb hosszúság) a 2. táblázat tartalmazza. Ez utóbbi értékek a Brauner-féle (1916) osztályokba sorolást hivatottak lehetővé tenni. A Vitt (1952) által közölt kategóriák szerint a Vörs-Papkert B lelőhely avar temetőjében talált lovak túlnyomó többsége közepes vagy közepesnél alacsonyabb termetű. A számított, 136 cm körüli marmagasság megfelel az avar kori lovak közismert átlagának (Bökönyi 1974). Más lelőhelyek anyagával összehasonlítva a vörsi lovak termete köztes helyet foglal el. A Nagyalföldről ismert („Tiszafüred" címszó alatt összefoglalt) alacsonyabb lovak marmagasságainak középértékéből és szórásából számított standard értékek (1. ábra, fekete oszlopok) mintánkban a viszonylag nagyobb egyedek túlsúlyát mutatják. Ugyanakkor a budakalászi (Bartosiewicz 1991) és szlovákiai (Ambros és Müller 1980), nagyobb egyedeket véve alapul a vörsi mintát a kisebb termetű lovak jellemzik (1. ábra, az északi lovak budakalászi és szlovákiai összevont csoportját fehér oszlopok mutatják „Budakalász" címszó alatt). E két ellentétes tendencia anyagunkat, amely a marmagasság nagy szórása miatt a másik két csoporttól szignifikánsan nem különbözik, jól jellemzi. A marmagasság szórásának nagyságát néhány ragsorolt összehasonlító adat is jól mutatja: Arab és angol telivér, FI keresztezettek: 34.6-39.5 mm Avar, Tiszafüred/Nagyalföld, Budakalász/Szlovákia: 38.2 mm Vörs-Papkert B: 43.1 mm Lipicai, Nóniusz, félvér és hidegvérű fajták: 42.9-47.4 mm 597