A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

TAKÁCS István–BARTOSIEWICZ László: Lócsontváz leletek Vörs-Papkert avar kori lelőhelyről

Noha a modern fajták (Pataki 1984:21) adatait súlyos hiba lenne közvetlen analógiaként kezelni, azok a vörsi anyag viszonylag nagy variabilitását jól szemléltetik. Ehhez járulnak még az általában karcsú lábközépcsontok is, amelyek közül a 308-as sírban talált kancáé volt a legkecsesebb. A legszélesebb kézközépcsontok idős ménekből valók. Ebből arra következtethetünk, hogy a láb szélesedése adott esetben nem genetikai különbség, hanem az egyed magas korából fakad. Az epifizisek korai elcsontosodása (Schmid 1972:75) után a kézközépcsontok már csak harántirányban növekedhetnek. A vázakon található betegségek, rendellenességek Enyhe gyulladás nyomai láthatók a 482. ló bal alkarcsontjának alsó végén a külső oldalon, a 392. ló jobb mellső lábközépcsontjának felső végén a belső oldalon. Nem gyulladásos folyamat okozta mintegy 25 mm hosszú ovális mélyedés található a 271. ló egyik bordájának belső oldalán. A 460. ló két darab bordáján gyulladásos folyamat okozta sipolynyílások, valamint deformációk láthatók. Összenőtt ágyékcsigolyák vannak a 386. (2 db), a 271. (2-2), valamint a 397. lovon, ahol ezenkívül a hát és az ágyékcsigolyák tövisnyúlványai is erőteljesen deformálódtak. Nagyméretű csontkinövések vannak a 397. ló bal mellső lábközépcsontján és első és második lábujján. Az anatómiai rendellenességek közül a 418. ló koponyáján a jobb oldalon dupla foramen infraorbitale van. A 449. ló ágyék-és farokcsigolyái között a nyílt gerinc (spina bifida) több esetben látható. Nem sorolható a betegségek és a rendellenességek közé a 371. ló orrcsontján keresztben futó mélyedés. Ez mint korábban kiderült, a rendszeresen használt orrszíj nyomó hatására keletkezett csont elvékonyodás, amely nem jár kóros elváltozással (Takács 1991:314). A 397. ló felső Pl-ein a fog elülső részén a felszín enyhén kidudorodik. Ennek ellentettje az alsókon nincs meg, ezért valószínű, hogy nem egy rendellenes fogkopás, hanem a zabla okozta koptató hatás eredménye (Takács 1991). A 307. és 352. sír lovainak metszőfogain olyan kopásnyomok vannak, amelyek karórágás bizonyítékai (Bartosiewicz-Takács 1988:20). Korabeli sérülések, törések a vázakon: A 397., 455., 314., 347., 308. és 468. lovak agykoponyáin erőteljes ütés okozta törések, nagy csonthiányok találhatók. Ezeken a helyeken a csontszélek sérülései egyértelműen korabeliek, így feltételezhetően a leölés (erőteljes ütés) hatására keletkeztek. A 371. ló homlokának közepén található bemélyedés is ennek tudható be, bár itt enyhe másodlagos, a föld nyomása okozta vetemedés is van. A 482. ló bal oldali lapockáján korabeli keletkezésű lyuk található. Elképzelhető, hogy ez is a leöléskor keletkezett. A 315. sír lókoponyáján olyan sérülések vannak, melyek a karóra tűzéskor keletkezhettek. Feltűnő volt, hogy az 1992-ben megvizsgált 14 ló vázból hét esetben találtunk a medencén korabeli törésnyomokat. így a medenceizület vápáján (482,417), a jobb medence lapátján (449), a jobb medence ülőcsonti részén (392). Ezek a törések csak kifejezetten nagy erő hatására keletkezhetnek, hiszen e csontok nagy mennyiségű izomba vannak ágyazva. Miután a koponyák alapján kiderült, hogy az állatokat lebunkózták, joggal feltételezhető, hogy az eldőlő test (amely utolsó erejével még enyhén felfelé is rúgja magát) olyan erővel csapódik a földhöz, hogy az amúgy erős csont eltörik. Alátámasztja ezt az esetek nagy száma is, valamint az, hogy a törések minden esetben csak egy (a dőlési) oldalon jelentkeztek. 598