A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

SZŐLLŐSY Gábor: Javaslat a lószerszámok és részeik egységes névhasználatára

elkerülésére fejlesztették ki a katonaságnál a kantárkötőfékeket. Ez a szerszám átmenet a kantár és a kötőfék között. Egyesíti azok előnyös tulajdonságait. A különleges kötőfékek közül egyet mutat a (11. ábra). Ennek neve kényszerkötőfék, vagy kapicán. A lovak betanításában, idomításában használják. ZABLA Az európai lóhasználatban a zabla a ló fékezésének és irányításának legfontosabb eszköze. Európán kívül is igen fontos, de nem kizárólagos. Kelet-Anatoliában magam is láttam lovakat fogatban és nyereg alatt egyaránt csak kötőfékkel szerszámozva, zabla nélkül. A zabla alaptípusa a CSIKÓZABLA. Ez egy SZÁJVASból és annak két végébe fűzött egy-egy karikából áll (12. ábra). Ezeket a karikákat, amelyek egyfelől a zabiának a kantár pofaszíjához való rögzítését, másfelől a kantárszárnak a zabiához való rögzítését szolgálják, javaslom következetesen KARIKÁnak nevezni, ha mégoly cifrák is. A zabla szájvasa lehet merev, pontosabban egytagú, vagy csuklós. Egyes ritka változatokon a szájvas nem kettő, hanem négy tagú. Előfordul két párhuzamos szájvas is. A XX. századi magyar gyakorlatban normális lovakra csuklós szájvasú csikózabla jár. Kemény szájú lovakra merev szájvasú, még keményebb szájnak szájába négyszegletes, csavart, fűrészes stb. zablát tesznek a pincekulcsig bezárólag. Feszítőzabiát hagyományosan nem használnak. A csikózabla legsűrűbben előforduló változata a PÁLCÁS CSIKÓZABLA vagy egyszerűen PÁLCÁS ZABLA (13. ábra). A pálca szerepe az, hogy amikor a lovas az egyik kantárszárat nagy mozdulattal, erősen meghúzza, a zabla nem tudjon átcsúcsni a ló száján. A pálcás zabla változatának tekinthetők a XIV. századi pillangós csikózabiák is (14. ábra). Ugyancsak ide sorolható több XIX-XX. századi katonai tiszti kantár félpálcás zabIája (17. ábra). Csikózabla a PECKES ZABLA is. Ellentétben több régészeti és fegyvertörténeti írással, ezt a szót nem a pálcás zabla szinonimájának javaslom, hanem annak a megoldásnak a megjelölésére, amikor a zablakarikába rövid szíjra kötött fa, vagy 2-3 szemből álló láncba fűzött vas pecket kapcsolnak. Ezekkel a peckekkel akasztják be a zablát a kötőfék alsó pofakarikájába (10. ábra). Főleg a hortobágyi csikósok szerszámozzák így a nyerges lovukat. Kihajtás után a zablát kiveszik a ló szájából (a szárral együtt), de a kötőfék a lovon marad. A szárkarikába kötött pányvakötelet lebontják, így a ló zavartalanul tud legelni a ménessel, de bármikor könnyen befogható, és gyorsan „üzemképessé tehető" a zabla visszaakasztásával. Ugyancsak csikózabla a XIX-XX. században kizárólag fogatos kantárokhoz használatos NÉGYKARIKÁS CSIKÓZABLA vagy HAJTÓZABLA (16. ábra). A szájvas végébe csatlakozó karikákba a hajtószárat (gyeplőt) csatolják, a szájvason szabadon mozgó karikákba pedig a pofaszíjat. Érzékeny szájú lovaknál a gyeplőt mindkét karikán átfűzve csatolják be. A FESZÍTŐZABLÁKkal Magyarországon szinte kizárólag katonai (hadi) használatban találkozhatunk. A XX. századi paraszti szerszámokon időnként előforduló feszítőzabiák is rendszeresített katonai ún. pelham zabiák. (—») Ha a lovasnak mindkét keze el van foglalva fegyverforgatással és e miatt nem tudja „két szár közt" irányítani a lovát, más megoldást kell találni rá, hogy a szándékát közölje a lóval. Egyik lehetőség a lovat eleve arra tanítani, hogy a jelzések nagy többségét nem a zabián keresztül kapja, hanem combbal, lábszárral, derékkal, korbáccsal, egyensúlyváltoztatással és nem utosó sorban szóval irányítja a lovas. (Egyes beduinok olyan tökélyre vitték ezt a módszert, hogy zablát egyáltalán nem használnak.) Másik lehetőség a zabla hatásának fokozása. Erre szolgál a feszítőzabla. Ez olyan goromba szerszám, hogy egé566