A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

SZŐLLŐSY Gábor: Javaslat a lószerszámok és részeik egységes névhasználatára

vaknál se kelljen a magyar fogatoktól idegen feszítőzabiát használni. A másik fajta orrfék modern kantáralkatrész. Mindig teljesen külön darab, azaz a kantárra tetszés szerint feltehető vagy levehető. Egy csattal állítható, egybeszabott pofaszíj - tarkószíjja van, és körülöleli a ló orrát, mint az orrszíj és az állszíj együtt. Az áll alatt mindig csatolódik. A pofaszíjak hosszának megfelelő beállításával a zabla alá csatolható (6. ábra). Nagyon rohanó sportlovak hatásosabb fékezésére használják. A három legelterjedtebb változata a hannoveri, az angol, és a mexikói orrfék. Ha az áll alatt nem csatolódik, akkor orrszíjnak tekintendő abban az esetben is, ha külön darab. A FEJTARTÓSZÍJ -obercsek - az ügetőversenyzésben és az amerikai stílusú fogatokon használatos. A normális zablával együtt egy kisebb zabla jár hozzá. Ennek a karikáiba csatolnak egy fordított „Y" alakú szíjat. Az „Y" két szára a ló orrhátán egyesülve végigfut a tarkón, át a nyak fölött és a vége be van akasztva a hám kapájának (—») közepén lévő horogba. E szerszámelem célja, hogy a ló fejét magasan tartva lehetőleg megakadályozza, hogy az sebes ügetésből vágtába váltson. (A vágtázásért ugyanis kizárják a lovat a versenyből.) (7. ábra) Megjelenésében hasonlít egyes gótikus kantárok HOMLOK VJJLLÁjához, ami díszítő elem (4., 5. ábra. Az elnevezés önkényes). SZEMELLENZŐS vagy SZEMZŐs kantárt a magyar lovas hagyomány szerint csak fogatos szerszámokon használnak. A XIX-XX. századi kantárakra nem tesznek tollbokrétát vagy lószőr forgót, így az ezek rögzítésére szolgáló alkatrésznek nincs közhasználatú neve. Maga a tárgy általában csőszerű vagy vékony tölcsér alakú. Vagy a tarkószíjon, vagy a homlokszíjon, néha a homlokkereszten van elhelyezve. Egyeztményes neveként javaslom a BOKRETAKÖPŰ vagy FORGÓKÖPŰ esetleg forgóhüvely szót. KÖTŐFÉK Ez a szerszám az állat - főleg ló, de szamár, öszvér is, sőt juh, szarvasmarha, rénszarvas stb. - vezetésére, fékezésére, kikötésére szolgál. Külső megjelenésében igen hasonlít a kantárra. Több alkatrészük azonos. A kötőféknek két fő változata van. Az egyszerűbbik 2-3, esetleg több szál kenderzsinór - magyarul madzag - igen szellemes összecsomózásával és hurkolásával készül (8. ábra). Ezt a ZSINÓRKÖTŐFÉKet ugyan úgy teszi fel a lóra, mint a kantárt; A torokzsinórt a csúszócsomóval megfelelő tágra állítva felhelyezik a féket a ló fejére majd a csúszócsomót olyan szűkre húzzák be, hogy a torokzsinór ne fojtsa a lovat, de elég szűk legyen ahhoz, hogy az állszögleten eladadva meggátolja a fék lecsúszását. (Ugyan úgy, mint a kantár torokszíjja.) Ez a kötőféktípus zabla befogadására nem alkalmas. A kötőfék másik alapváltozata bőr szíjakból készül. A hagyományos magyar változatába 5 karikát és egy csatot varrnak (9. ábra). Az elsősorban kantárként használt kötőfékekbe gyakran tesznek csatot mindkét oldalra, szimmetrikusan. Ezek a csatok rendszerint díszesek, sokszor sallangot (—>) is csatolnak rájuk. A kötőfék felhelyezése és levétele a(z egyik) csat segítségével történik. A KÖTŐFÉKSZÁRat vagy röviden FÉKSZÁRat rendszerint az áll alatti szárkarikába kötik. A felső pofakarikák a szíjak megfelelő irányba való beállását teszik lehetővé. (Nem nélkülözhetetlenek; gyakran hiányoznak.) Az alsó pofakarikák a kötőfék kantárként való használatakor (pl. alföldi csikósok, hajdúsági parasztfogatok) a peckes zabla (-») peckeinek beakasztasára szolgálnak (10. ábra). Ha két oldalra kötik ki a lovat, ezekbe a karikákba kötik a két fékszárat. A kantárnál leírtaknak megfelelően a kötőféknek általában nincs homlokszíjja és rendszerint nincs benne zabla. Ha mégis van, akkor az gyorsan ki-be csatolható. A XIX-XX-. századi katonai és paraszti (főleg fogatos) lóhasználatban gyakran előfordul, hogy a kötőfékre rákantároznak, így a ló kikötésére a kötőfékszárat lehet használni, etetéskor le lehet kantározni stb. A kötőfék és a kantár együttes használatának 565