A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

SZŐLLŐSY Gábor: Javaslat a lószerszámok és részeik egységes névhasználatára

KANTÁR Itt egy kicsit hosszabban időznék, mert kantár maradványok gyakran kerülnek elő ásatások során. A szó török eredetű alapjelentése szerint valamiféle hálószerű alkalmatosság, amibe egyébként nehezen megfogható tárgyat (pl. cserépedényt, vagy jelen esetben a ló fejét) tesznek bele, hogy könnyebben lehessen kezelni. Lovas értelmezés szerint a kantár alapvető rendeltetése, hogy a zablát (-») a ló szájában megfelelő helyen tartva biztosítsa a ló fékezhetőségét és irányíthatóságát. A kantár alaptípusát az (1. ábra) mutatja, változatai a (2., 3., 4., 5., 6. ábrákon) láthatók. A kantárt a kötőféktől (—>) két fő ismérv alapján javaslom elkülöníteni: 1. A kantárban mindig van zabla és az „tartósan" van rögzítve; bele van varrva, bele van kötve vagy csattal van becsatolva. 2. A kantárnak általában van homlokszíjja. (A fülrózsa megléte nagy valószínűséggel utal a homlokszíj meglétére.) Bizonyos esetekben kötőfékbe is tesznek zablát, de ez mindig gyorsan ki-be kapcsolható ún. peckes zabla (->) (10. ábra). Egyes belső- és közép-ázsiai, nyersbőrből csomózott kantárok homlokszíj nélkül készülnek, de a zabla egy-egy csomóval be van kötve a pofaszíjakba. Ebben az esetben kötőfék formájú kantárról beszélhetünk. A zablakarikáktól az ember kezéhez futó szíjak neve röviden SZÁR. Lovagló szerszámnál általában KANTÁRSZÁR. Feszítőzabla használata eseten csikó(zabla)szár illetve feszítőszár. Fogatos szerszámon ezeket a szíjakat HAJTÓSZÁRnak vagy GYEPLŐ(SZÁR)nak nevezik. Ahhoz, hogy a kantár rendeltetésszerűen használható legyen, nem szükséges fém csatokat alkalmazni rajta. Csatot legtöbbször a torokszíjon találhatunk. A felkantározáskor ez a csat ki van csatolva. A kantár felhelyezése után a torokszíj megfelelő becsatolásával lehet elérni, hogy kritikus helyzetekben (amikor a lovas leesik, de nem engedi el a szárat, vagy kantárszáron való vezetés közben a ló visszahőköl) nem tud a ló „lekantározódni". A torokszíj állítását csúszócsomóval vagy közönséges szíjcsomóval is meg lehet oldani, de olyan kantár is van, amelyiken torokszíj nincs, csak NYAKFÜGGŐ, ami díszítőelem (29. ábra). A kantár többi részén lévő csatokat fel- és lekantározáskor nem csatolják ki. Ezek csak a kantár feligazítására (a ló fejének megfelelő méret beállítására) szolgálnak. Csat lehet a tarkószíjon kb. középen. Ezzel az egy csattal szimmetrikusan lehet állítani a pofaszíjak hosszát. A beállítás célja, hogy a zabla nyugalmi helyzetben lazán legyen a ló szájában, ne húzza a szájzugot. Ugyan ezt a célt szolgálják a pofaszíjon két oldalt párosan elhelyezett csatok is. Ezek ketten helyettesítik a tarkószíj csatot. Lehet csat a pofaszíj alsó végében is a zabla becsatolására. Újabban a parádés fogatoknál esztétikai okokból a torokszíjra két csatot tesznek két oldalra. Ezek megfelelő beállításával elérhető, hogy a lovak külső oldalán - ahol látszik -, minden csat „elvágólag" legyen. Az ORRSZÍJ és az ÁLLSZÍJ a legtöbb kantáron egy darabból készül, de külön nevet kap, mert gyakran előfordul, hogy állszíj nélkül készítik a kantárt, a Képes Krónikában pedig olyan ábrázolást láthatunk, amelyen az állszíj és az orrszíj külön darab és nem esik egy vonalba. Az állszíjon gyakran van csat alul középen. A torokszíjat is és az állszíjat is szokták álladzonak nevezni. Ezt az elnevezést nem javaslom. Hagyjuk meg ezt a szót a feszítőzabla (-») ÁLLADZÓLÁNCának. Az ORRFEK egyik változata a gótikus kantárokon fordul elő. Ez egy keskeny szíj, amely az orrszíj helyén, vagy az alatt, vele párhuzamosan fut. Végei a zabla(csikószár)karikáihoz, esetleg külön a pofaszíjba varrott karikához vannak csatolva. A szár meghúzására a szíj (gyakran csont lapocskákkal keményítve) összeszorítja a ló orrának az orrlyukak fölötti érzékeny részét. Ezzel a zabla hatásán felül fékezi a lovat. Hasonló orrféket ajánl Pettkó-Szandtner Tibor a modern fogatokhoz, hogy a nezezen fékezhető lo564