A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

SZŐLLŐSY Gábor: Javaslat a lószerszámok és részeik egységes névhasználatára

JAVASLAT A LÓSZERSZÁMOK ÉS RÉSZEIK EGYSÉGES NÉVHASZNÁLATÁRA (Lómenclatura Hungarica sive Index Nominum Instrumentorum Equorum Gabrieli de Wienis (sic!) ad usum inter fraters vulgo) SZŐLLŐSY GÁBOR A régészeti témájú közleményekben az ásatások során előkerülő tárgyak és objektumok legtöbbjét egy-egy módszeresen felépített típusrendszerbe besorolva tárgyalják a szerzők. A típusbasorolás előfeltétele, hogy a szóban forgó tárgyaknak, illetve azok egyes részeinek pontos, egyértelmű elnevezései legyenek és a nevekhez egyértelmű meghatározások (definíciók) tartozzanak. Szükség van tehát egy olyan egyezményes névhasználatra, ami biztosítja - legalább az azonos anyanyelvűek között -, hogy ha valaki leírja egy tárgy nevét Zalaegerszegen, akkor az ezt Nyíregyházán elolvasó kollégája ugyanarra a tárgyra gondoljon. Ha ez az egyezményes névhasználat nem alakul ki magától, akkor erőszakkal kell létrehozni. A lószerszámok leírása, típusbasorolása a régészeten kívül a néprajzot, az állattenyésztést és a katonai lóhasználatot, ha úgy tetszik a hadtörténelmet is érinti. Úgy tűnik, hogy e téren a régészek nem alakítottak ki teljes körű saját elnevezési rendszert, de a kapcsolódó tudományterületek szakkifejezéseit sem vették át teljes körben vagy teljes következetességgel. Mentségül szolgáljon, hogy egyik terület szóhasználata sem alkalmas a változtatás nélküli átvételre, mert nem következetesek. Jelen dolgozat egy egyezményes lószerszám-elnevezési rendszert tartalmazó javaslat, amely a szerszámok rekonstrukciójához is segítséget nyújthat. A neveket a lehetséges szinonimák közül úgy igyekeztem kiválasztani, hogy lehetőleg magyar szó legyen és egyaránt használatos vagy ismert legyen a néprajzi, a katonai és az állattenyésztési szakirodalomban is. Ahol ez nem volt megoldható, vagy ellentmondás mutatkozott a különböző szakterületek szóhasználata közt ott - engedtessék meg nekem ennyi szakmai elfogultság - az állattenyésztési, sőt „lovas" szóhasználatot helyeztem előtérbe. Igyekeztem alaptípusokat meghatározni, amelyekkel illetve amelyek változataként reményeim szerint minden szerszám meghatározható vagy típusba sorolható. Ezek az alaptípusok sokszor nem történelmi időkből valók, de célszerűnek látszott minél több alkatrész egy szerszámon való szemléltetése. Ezen a szemponton túl olyan modern illetve különleges szerszámok ismertetésére tértem ki, amelyek félreértéseket okozhatnak (vagy már okoztak is). Nem foglalkoztam az általam tévesnek vagy helytelennek ítélt elnevezések kritikájával, de amikor két gyakran keveredő elnevezést próbálok egyértelművé tenni, elkerülhetetlen a helytelen változat néven nevezése. Az itt nem tárgyalt kérdésekben a megjelenés alatt lévő Lótenyésztők kézikönyvét javaslom irányadónak tekinteni. 1 Az alcím Kiss Magdolna, Dobrovits Mihály és Gróh Dániel közös munkája. 563