A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

WOLF Mária: Babonás szokások Árpád-kori falvainkban

BABONÁS SZOKÁSOK ÁRPÁD-KORI FALVAINKBAN WOLF MÁRIA Árpád-kori falvaink babonás szokásaival, illetve ezek régészeti nyomaival meglehetősen keveset foglalkozik szakirodalmunk. Ezen jelenségek megfigyelésének fontosságára, értelmezésük lehetőségére és nehézségére a magyar falukutatás megindítója, Méri István hívta fel elsőként a figyelmünket a Tiszalök-rázomi lókoponyával kapcsolatban. Magunk két e témakörbe tartozó, a közelmúltban előkerült leletet szeretnénk itt bemutatni, megkísérelve értelmezésüket is. 1983-ban Sajólád határában Kemej elpusztult középkori falu területén végeztünk kisebb, szondázó ásatást. Az ásatás során egy XII-XIII. századi település objektumai, néhány gödör, valamint egy földfelszínre épített objektum részlete látott napvilágot. Ettől mintegy hat méterre DNy-ra egy, a mai felszíntől számított 2,66 m mély, egy méter átmérőjű gödörben egy palackot találtunk, amely szájával Ny felé fordítva helyezkedett el. Mellette egy sertés fogtöredékét, egy ló lábszárcsont darabot, valamint egy emberi combcsont darabot találtunk. A palack fehér, szemcsés homokkal soványított, kézikorongon készült, ennek következtében kissé aszimmetrikus. Az utólagos simítás nyomai jól látszanak rajta. Pereme körben hiányzik. Magassága: 25,5 cm, fenékátmérője: 10,3 cm, peremátmérője: 4,9 cm. A palackot analógiái alapján a Xn-XIII. századra keltezhetjük (1. kép). A merőben szokatlan leletegyüttes első pillanatban is valamely babonás szokás régészeti nyomának látszott. Kérdés azonban, hogyan értelmezhetjük. Árpád- és késő középkori ásatásainkon a dolog természeténél fogva a leggyakrabban az építési áldozatok nyomára bukkanunk. A teljesség igénye nélkül említünk itt most néhányat: építési áldozatként elásott korsót találtak Budán a Szent Péter mártírról elnevezett plébániatemplom szentélyében. A XIII. századi bécsi korsóban állati hamvak is kerültek elő. Székesfehérváron, a mai püspöki székesegyház elődjének, a XII-XIII. század fordulóján épült Péter templomnak az alapozási mélységéig lehatoló áldozati gödörben 4 edényt, két üvegpoharat, egy teljes kutyacsontvázat, 7 tyúkot, egy tojást, egy libát és egy marhakoponyát találtak. Fazékba rejtett kakascsontokat találtak Vácszentlászló-Pusztatemplomnál. Zalaváron, az Árpád-kor elejéről való templom hajójában egy fa dabozban egy palackot találtak, amelyben nem volt föld. Mindezen leletek közös jellemzője, hogy rangos épület, templom belsejéből került elő. Hasonló leleteket Európa-szerte ismerünk. Külön kutatást érdemel, hogyan fér meg az építőáldozatok nyilvánvalóan nem keresztény eredete, 1 Méri!., 1964a. 111-115. 2 A csontanyag meghatározásáért Vörös Istvánnak tartozom köszönettel. 3 AntalóczyL, 1980.164. 11. kép; 147. 13. kép; ParádiN.. 1955. XXXVH. tábla 1. 4 H. Gyürki K., 1967. 80-83. 5 Régészeti Füzetek I. No. 22. 1969. 70-71. 6 Kvassay Judit szíves szóbeli közlése. 7 Cs. Sós Á., 1954. 273. 2. kép 7., 267-273. 8 Bartha E., 1984. 23-24. 543