A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

MEDGYESI Pál: 10-11. századi temető Sarkadkeresztúr határában (előzetes jelentés)

10-11. SZÁZADI TEMETŐ SARKADKERESZTÚR HATÁRÁBAN (Előzetes jelentés) MEDGYESI PÁL 1989-1991 között Sarkadkeresztúron, az úgynevezett Csapháti-legelőn, a Barna-tanya közelében egy 10-11. századi temetőt tártunk fel. A megmentett 133 sír, melyből egy kelta kori, a temető összes sírját magában foglalja, kivéve az itt húzódó csatorna ásásakor elpusztított néhány temetkezést. A sírmező teljes feltártsága lehetővé teszi majd mind a régészeti, mind az embertani anyag átfogó viszgálatát. Maga a lelőhely Sarkadkeresztúrtól keletre, a községtől kb. 2 km-re, egy É-D irányú lapos dombháton fekszik (I. t. 1-2.). Itt a Barna-tanya közelében húzódik Sarkad és Sarkadkeresztúr határa, mely átmegy a temető déli részén. Az 1970-es évek végén a két község határától kb. három méterrel északra, tehát már sarkadkeresztúri területen, gépi erővel csatornát ástak. Mint kiderült, már ekkor észrevettek néhány sírt, a múzeumot azonban senki sem értesítette. 1985-ben egy nagyobb esőzés után újabb sír bukkant elő a csatorna falából. A sírt sajnos a közelben legeltető pásztor szétdúlta, a leletek azonban bekerültek a Munkácsy Mihály Múzeumba. Az ezt követő helyszíni szemlén sajnos még a feldúlt sír csontjait sem sikerült megtalálnom, a helyét is csak körülbelül tudták megmutatni. A behozott bronz nyakperec és karperec töredék már ekkor jelezte, hogy 10-11. századi temetővel van dolgunk. Mivel közvetlen veszély nem fenyegette a temetőt, csak 1989-ben, a folyamatban levő ásatások befejezése után fogtam a temető megmentéséhez. A terület még a század elején is mocsaras, nádas vidék volt, jelenleg pedig legelő, így eleve azzal a céllal fogtam a munkához, hogy megpróbálom a sírmezőt teljesen feltárni. 1989-ben még múzeumi keretből folyt az ásatás, 1990-ben és 1991-ben azonban már a Sarkad és Vidéke AFESZ fedezte a feltárás költségeit. A temető területén előkerült legkorábbi leletek egy bronzkori ház megmaradt részletében voltak. A gávai kultúrába tartozó ház maradványaira a feltárás utolsó napjaiban bukkantunk. A mindössze 15-20 cm mélyen levő házban bronz tűket, edénytöredékeket, állatcsontokat találtunk. Szintén a temetőnél korábbi lelet egy kelta nő sírja a temető keleti szélén. A 100. számú sír alja mindössze 20 cm mélyen volt, vagyis a koponya szinte kilátszott a földből. A fejjel keletnek fekvő váz kezén bronz karperec volt, bal keze mellett fenőkő és két vaskés feküdt, lábához korongolt edényt helyeztek. Áttérve a 10-11. századi anyagra, összesen tehát 132 ebből a korból való sírt tártunk fel, nem számítva az 1985-ben szétdúlt sírt. A sírok fejjel Ny-DNy-nak feküdtek, aránylag kis mélységben (II. t.). Ennek oka részben a rendkívül kemény talaj, részben az egykori magas talajvízszint lehetett. A 10-11. századi sírok közül legkorábbiak lehetnek azok, ahol még a,régi szokás szerint lószerszámot, íjat, nyilakat helyeztek a halott mellé. 1 Az ásatások dokumentációi: BMM RA 1873/1986., 2061/1990., 2075/1991., 2087/1992. 487