A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

RÉVÉSZ László: Veretekkel díszített lószerszámok a honfoglalás kori női és férfi sírokból

csillag alakú minta, valamint a csúcsukon és a két oldalukon lévő hármas levélcsokor a 118 11/50. sír egyik verettípusával, valamint a tiszakécskei övveretekkel rokonítja. A fent bemutatott - a karosi három sírral és a két szórványlelettel együtt - összesen 24 lelet közel fele, 10 veretegyüttes a Kárpát-medence ÉK-i részéből került elő, a többi nagyjából egyenletesen oszlik el annak területén. Egyedül Bács-Kiskun megyében mutatható ki kisebb mértékű sűrűsödésük (4 lelőhely). Sajnos a 24 sírnak csak töredéke alkalmas többé-kevésbé részletes vizsgálatra, a többiek közül jó néhányban még a veretek szerepe is kérdéses. A felsoroltak zöme sem régészeti ásatás során látott napvilágot, s még ezek egy része is közöletlen. A méltóságjelvények közül a veretes öv valamennyi olyan férfisírban felbukkant, amely veretes lószerszámot is tartalmazott. Mellékleteik között már jóval ritkább a tarsolylemez vagy a veretes tarsoly (Bana, Budapest-Farkasrét, Izsák, Karos 11/29., Karos 11/52. és talán Geszteréd). E jelenség is a tarsolylemezt viselő férfiak közti viszonylag nagy rangbéli különbségekre utal. Még kevesebbnek volt joga véretekkel ékesített készenléti íjtartó tegezt használni (Bodrogszerdahely, Karos n/52., Karos lU/ll.). Fegyvereik közül jellemző a szablyák viszonylag magas száma (Bana, Benepuszta, Kétpó, Geszteréd, Zemplén, Karos 11/52., Karos III/ll., az utóbbi négy arany vagy aranyozott ezüst véretekkel díszített). Szinte valamennyi sírból előkerültek nyílhegyek, tegez vasalások, és a csontos íj maradványai. A fenti összevetések azonban az említett hiányosságok miatt csak nagyfokú óvatossággal kezelhetők. Főként akkor, ha figyelembe vesszük, hogy olyan sírok is kimaradtak e csoportból, amelyekben egyéb mellékleteikből gyaníthatóan a korszak legelőkelőbbjei nyugodtak (pl. Tarcal, Rakamaz), de megmentett tárgyaik hajdani felszerelésüknek csak elenyésző töredékét képezik. Ugyanakkor szépszámmal akadhatnak olyan, nem ásatások során előkerült más leletegyüttesek is, amelyekben utólag már lehetetlen elkülöníteni az egykor lószerszámdíszként használt véreteket. A fenti összegezésből annyi mégis világosan kiderül, hogy e díszítményeket a férfiak közül csak a legrangosabbak használták, olyanok, akik más rangjelző tárgyaik révén is kiemelkedtek kortársaik sorából. Ránk maradt hagyatékukból egyetlen olyan tárgy sem ismert, amelyet a X. század közepénél vagy második harmadánál későbbre keltezhetnénk. Kantárdíszek a kétélű kardokkal elhantolt harcosok sírjából egyetlen egy esetben kerültek elő. Még e csekély leletanyag is arra utal, hogy a lószerszámoknak mind a díszítésmódja, mind a szerkezete rendkívül változatos lehetett. Figyelemre méltó az a tény is, hogy míg a jóval magasabb számú, nők által használt veretes lószerszámkészlet egyikének sem ismerjük a pontos szerkezetét, a férfisírokban talált leletek közül több olyan is akadt (a három karosin kívül a zempléni és a szakonyi), amely ezirányú vizsgálatra alkalmas. A hagyományos felépítésű (pofaszíjak, homlokszíj, orradzó) kantárokon kívül - ilyen volt a szakonyi, zempléni - orrszíj nélküli (Karos III/ll.) és homlokkeresztes szerkezetű (Karos n/29.) egyaránt akadt. Nem sok újat tudunk azonban meg a szügyelőről és a farhámról. Az ún. levél alakú szügyelőveretek egy részéről azonban elképzelhető, hogy egykor a kantárt ékesítették. A gondosan megmunkált veretek mellett a honfoglaló magyarok olykor átfúrt ezüst lemezekkel vagy pénzekkel is díszítették lovuk szerszámzatát. Ilyen lemezkék egyes esetekben rozettás veretek kíséretében (1/12., 11/56. sír, kantárdíszként) éppúgy szerepelnek, mint a rangos férfiak öntött ékítményeinek a sorában (III/ll. sír, valószínűleg a kengyel 1,2 cm széles függesztőszíjára varrták a lemezeket). Alkalmanként azonban ezek jelen118 FettichN., 1937. 63-64., 82., XXVHI. t. 119 A lószerszámtípusokról és azok egyes elemeinek pontos elnevezéséről legújabban Szőllösy G., 1992. értekezett, sajtó alatt lévő művének használatáért ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni. 120 Orlov, R.Sz.,\ 984. 24—44; a karosi sírok közül a veretek fekvése alapján főként a III/l 1. sír levél alakú díszítményeiról, vagy azok egy részérói képzelhető el ilyesfajta felhasználás. 375