A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

RÉVÉSZ László: Veretekkel díszített lószerszámok a honfoglalás kori női és férfi sírokból

16. Nagyszentmiklós-Bukovapuszta 3. sír. A mellékletek között bronz övveretek, 6 db nyílcsúcs, csiholó, hajkarika és fülesgombok voltak. Az ásató szerint a bronz övveret alakú veretek a lószerszámon, a lókoponyán lehettek, mert zöld patinát hagytak rajta. 17. Naszvad-Pártok dűlő. Munkások által feldúlt sírok közül Szőke B. szerint azonos temetkezéshez tartoztak a következő tárgyak: veretes öv, csizmaveret alakú díszítmények, átlukasztott ezüst lemezek (talán nyeregdíszek), valamint 16 db közepes és 19 db kisebb kerek, lapos bronz kantárveret. Utóbbiak párhuzamaként már említettük a karosi 1/12. és 11/49., rozettás lószerszámos sírok kantárvereteit. 18. Szakony-TSZ. kavicsbánya, 1. sír. A közöletlen sírleletnek csak rekonstrukciós rajzát ismerjük. E szerint a kis, levél alakú veretek a pofaszíjakon, a homlok- és orrszíj összekötő ágán, valamint az orrszíjon voltak. A szélesebb, övveret alakú véreteket a szügyelőre szegecselték. 19. Zemplén-Szélmalomdomb. A sírban mellékletei alapján az eddig ismert egyik legrangosabb vezér nyugodott. Rangjára aranyozott ezüst veretes öve, aranyveretes szablyája, ezüst csészéje, hajfonatkorongjai, ruhadíszei és ékszerei (arany hajkarikák, nyak^ kar és lábperecek, aranyozott ezüst kerek pitykék) mellett pompás lószerszáma is utal. Sajnos a zempléni sírból való 157 db lószerszám veret mindegyikének pontos helye sem a szűkszavú sírleírásból, sem a vázlatos sírrajzból nem derül ki. A rendelkezésünkre álló adatokból a következőket állapíthajuk meg: A kantár pofaszíjait, a homlokszíjat, orradzót és a köztük lévő átkötőszíjat teljes felületében befedték a hármas cseppmintával díszített, szabálytalan téglalap alakú veretek. Ez egyik, eredeti bőrmaradványon megőrzött veretsor szerint a négy kisebb kantárrózsa a pofaszíjak, valamint az orradzó, ül. a homlokszíj találkozási pontjánál helyezkedett el. E maradvány alapján az egyik kis kantárrózsától induló állszíj felett lévő szíjat is cseppmintás véretekkel ékesítették és karélyos szíjvéggel zárták le. Csak valószínűsíteni tudjuk, hogy a két nagyobb kantárrózsa a homlokszíj és az orrszíj közepén, az azokat összekötő szíj két végpontján ült. A szügyelőn és a farhámon volt 36 db, alul áttört, két szélén és a csúcsán hármas levélcsokorban végződő övveret alakú veret. Ugyaninnen csünghettek le a levél alakú, palmettás, csörgős öntött szügyelődíszek is. Nem ismerjük azonban a pikkelymintás kisszíjvégek, a palmettás szíjvégtöredék, valamint a pillangó alakú veret helyét. Ugyanez a helyzet a 9 db kis álcsattal is. A kantárrózsák, pikkelyes kisszíjvégek, pillangó alakú veret, valamint a levél alakú szügyelőveretek párhuzamait a fentiekben már áttekintettük. Erről itt csupán annyit jegyzünk meg: A kisméretű kantárrózsák legközelebbi párja a karosi I. temető területéről származó szórvány veret (1. tábla; 12 kép 25). A különbség köztük annyi, hogy a zempléniek esetében a felületet díszítő hármas levélcsokrok csúcsukkal fordulnak a középen ülő félgömb felé, a karosin pedig épp fordítva, alapjukkal támaszkodnak ahhoz. Készítőjük ugyanabban az ötvösműhelyben dolgozhatott. A két lelőhely közti rokonságot erősítik a pikkelymintás kisszíjvégek és a pillangó alakú veret is. A levél alakú szügyelőveretek legközelebbi párhuzama a kolozsvári és az ismeretlen lelőhelyű veret. A szügyelőre illesztett övveret alakú ékítménnyeket a felületükön látható négyágú 113 HampelJ., 1907. 129-134. 114 Szőke B., 1941.214-224. 115 DienesL, 1972. 7. kép; Dienesl., 1973. 210. 116 Budinsky-Kriéka, V.-FettichN., 1973. 19., 34-39., 80., 20-24. kép 117 Hasonló veretek Ukrajnából való gazdag sorozatát mutatja be Orlov, R. S., 1984.24-44., ezeket azonban a besenyőkhöz és a torkokhoz köti s a X. század végére-XI. századra keltezi. Egy Preszlávból való szügyeló"dísz kapcsán áttekintette e kérdéskört Witljanow, St., 1990. 195-204. is. A régészeti leletek és a korabeli ábrázolások alapján e díszítmények származási helyét a Minuszinszki-medence környékén, a türk népek körében keresi, s rámutat a nagyszámú ukrajnai lelet jelentőségére is. 374