A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

RÉVÉSZ László: Veretekkel díszített lószerszámok a honfoglalás kori női és férfi sírokból

gyarázhatja. A másik ok, hogy a jelek szerint a honfoglalók első generációjához sorolhatók emlékeik (1. erre fent az állatfejes végződésű zablaoldaltagokról mondottakat), így a kalandozások nyomán létrejövő nemesfémgazdagság nem is jelentkezhetett viseletükben. Kitűnő párhuzamot kínál erre az ugyancsak az első generációhoz sorolható bezdédi temető, ahol az elhantoltak viseletéhez csak nagyon szerény nemesfém díszek tartoztak. A bezdédi temető másfajta összevetési kísérletet is kínál: Ha a sírok sorából kiemelnénk a 3-4 rangosabbat (mint László Gy. tette a hencidai lelőhely esetében), a maradék majdnem egy szinten mozogna a hencidaiakkal. További fogós kérdés a temető társadalmi besorolása. Mint láttuk, Mesterházy K. a köznépiek közé sorolta. Úgy vélem azonban, a kérdés nem dönthető el egyértelműen. A karosi, kenézlői, bashalmi stb. temetőknél e lelőhely nyilvánvalóan szerényebb leletanyagot szolgáltatott. Mégis, hiba lenne a Kárpát-medence különböző pontjain feltárt X. századi emlékanyagnak egy-egy társadalmi réteghez való kötését egy meghatározott régió -jelen esetben a Felső-Tisza-vidék - emlékanyagához viszonyítva meghatározni. Ennek nyomán ugyanis országrésznyi területekről (pl. Heves, Borsod, de Bihar jórésze is) eltűnnének a középréteg emlékei. E kérdésre a karosi temetők értékelése kapcsán még részletesen visszatérünk, most csupán arra szeretnénk felhívni a figyelmet: Számtalan oka lehet a különböző tájegységek temetőtípusainak lassanként kirajzolódó eltérései között. Ezek sorában az eltérő gazdasági viszonyok, a különböző főnökök katonai kíséretében való részvétel mértéke (s így a zsákmányhoz jutás lehetősége) nem elhanyagolható szempont lehetett. Véleményem szerint tehát a hencidai közösség tagjai a főnökök állandó kíséretében részt nem vevő szabadok voltak, a középréteg kevésbé tehető és rangos képviselői. Ezáltal a bizonyosan köznépi temetőből napvilágra került rozettas mellékletű lelőhelyek száma kettőre csökkent (Érsekújvár, Ártánd). Ezzel szemben a rangos középrétegre utaló temetők közül (Bodrogszerdahely, Eperjes-Kiskirályság, Gádoros, Hencida, Karos I—III., Kenézlő, Piliny-Leshegy, Sikló, Szakony, Tiszanána, Törtei, Zalkod) 14-ben összesen 20 ilyen melléklettel jellemezhető sír került elő. Közülük jó néhány kiscsaládi temetőnek tekinthető (Eperjes, Gádoros, Szakony, Piliny), de a fennmaradók közül jelenleg egyedül elemezhető karosi II. temetőben is elkülönült a többi sírtól a rangos vezér háznépe, s a másik két rozettas sírpár is. Más csoportok mellett ezek az előkelő családok alkották a X. század első fele magyarságának uralkodó rétegét. Miután a rozettas lószerszámos sírokat magukba foglaló temetők, lelőhelyek túlnyomó része a kutatottság vagy a publikáció hiánya miatt nem elemezhető, az eddigieknél többet aligha mondhatunk róluk. //. Lószerszámdíszek a férfi sírokból. A férfiak által használt lószerszámveretek a korszak azon leletei közé tartoznak, melyekről napjainkig igen kevés ismerettel rendelkezünk. Ennek fő oka az, hogy - a nők jellegzetes rozettas díszítményeivel szemben - az előkelő harcosok lovainak kantárját többnyire olyan véretekkel ékesítették, amelyek semmiben sem különböznek az övveretektől. A jobbára véletlenszerűen előkerült, múzeumokba gyakran csonkán bejutott leletegyüttesekből így a mai napig igen nehéz különválasztani a kantárt ékesítő véreteket. Annak ellenére, hogy a kutatók már évtizedekkel ezelőtt gyanították a legrangosabb sírok mellékleteinek egy részéről, hogy eredetileg lószerszámdíszként szerepelhettek, hiteles 64 Révész L., 1984-S5. 615-639. 65 Szabó J. Gy., 1978-79. 114., 129.j. 66 E szám azonban a kunszentmártoni, oroszlámosi, szentes-nagyhegyi lelőhelyekkel talán tovább is bővíthető. Nem számoltuk ide a Szabadkígyós-Pálligeten szórványként lelt rozettát, mivel nem dönthető el, hogy másodlagosan használták-e avagy egy elpusztult síregyüttest jelez. A bukovapusztai 2. sírban pedig sem ló, sem lószerszám nem volt, így a rozettát is másodlagosan használhatta eredeti tulajdonosa. Rangos temetőket rejtenek a mándoki, szinyéri leletek is. 365