A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

RÉVÉSZ László: Veretekkel díszített lószerszámok a honfoglalás kori női és férfi sírokból

Mesterházy K. munkájában nagy hangsúlyt kaptak a köznépi környezetben előkerült rozettás lószerszámos temetkezések (Artánd-Nagyfarkasdomb 6. és 207., Érsekújvár 59. sír, Hencia-Szerdekhalom 5. sír, Csorna-Sülyhegy, Koppány szántó). A két első lelőhelyre épített megállapításaival - hogy a tárgyalt sírokban nyugvó nők egy falu vagy még nagyobb közösség élén álltak, ill. egy ilyen élén álló férfi feleségei voltak - egyetértek. Az utóbbi három temető besorolásával kapcsolatban azonban vannak fenntartásaim. A koppányszántói 1 db szórvány rozetta akár másodlagos felhasználású is lehetett (1. pl. Alsóhetény, Csákberény, Felsőjattó), így ebből nem lehet rozettás lószerszámos sírra következtetni. A Csorna-Sülyhegyen talált temetkezésekben előforduló leletek (Berengár, Provance-i Hugó, Richwin érmei, nyílhegyek, kengyelek, gyűrűk, függők, szíjvégek stb.) közt semmi nem utal köznépi temetőre. A melléklet nélküli sírokra hivatkozó homályos beszámolókra aligha építhetünk, bár nyilván ilyenek is lehettek (még leggazdagabb temetőinkben, pl. Karoson is voltak!) a feltárt vázak között. A töredékből elénk táruló kép olyan temetőt rajzol elénk, mint a szentes-nagyhegyi, oroszlámosi, kunszentmárton-szentesi úti (másnéven: Nagytőke-Jámborhalom) lehetett. Mindannyi területén évtizedekig pusztultak a sírok, s feltárás híján ma már aligha dönthető el, hogy egymás közvetlen közelében fekvő rangos X. századi, valamint X-XL századi temetőkről van-e szó, vagy a X. sz-ban nyitott, s még első királyaink alatt is folyamatosan használt temetkezőhelyekről. A Fettich N. által kiásott hencidai temetőt utóbb László Gy. is tüzetes vizsgálat alá vette, s megállapításai máig hatóan beépültek a X. század kutatásának eredményei közé. Úgy vélem azonban, eredményeit néhány ponton korrigálnunk kell. László Gy. a felső-tisza-vidéki temetők elemzése során kidolgozott módszere szerint megkísérelte a sírokat itt is központi temetkezésre (5. sír a rozettás véretekkel), valamint jobb- és bal szárnyra elkülöníteni. Munkája során felhasználta Bartucz L. antropológiai vizsgálatainak eredményeit is, s mindezek alapján arra a következtetésre jutott: A sírok tájolásában is eltérő honfoglaló magyar temetkezések (1-5., 10. sírok) elkülönültek a környező, talán gepidával keveredett s elszlávosodott helyi, avar szolganéptől. Ennek a feltételezésnek azonban több súlyos érv is ellentmond. Habár Fettich azt állítja, a teljes temetőt feltárta, nem közli az átkutatott területet határoló szelvények térképét, így megállapítását fenntartásokkal kell fogadnunk. Bartucz L. a 26 sírból csak 6 teljes vázat és további két koponyát vizsgált meg (a feltárt anyag alig több, mint egyharmadát!), így ezekből általános érvényű következtetés aligha vonható le. A lószerszámos, lovas 3. és 10. síroknak sem a fekvése, sem a tájolása nem indokolja a „szolganépi csoporttól" való elválasztását, erre nyilván mellékleteik miatt volt szükség. De még így sem lehetett a „magyar csoportba" beilleszteni a 25. (lovas) sírt. A „szolganép" temetkezéseiből egyetlen olyan tárgy sem került elő, ami helyi eredetre utalna, s idegen lenne a honfoglalók leletenyagától. E csoport szegénysége eleve vitatható, hiszen a három lovas, lószerszámos sír mellett (3., 10., 25.) itt található 6 gyermek temetkezése is (8., 12., 13., 15., 17., 24.) s a gyereksírok más X. századi temetőkben sem gazdag mellékleteikkel tűnnek ki. További négy sír bolygatott (11.) vagy kirabolt (16., 19., 20, e csoport valamennyi női sírja!\ a 19. sír leírása kapcsán maga Fettich is kiemelte, hogy „a csontok erősen patinásak".

63 Úgy vélem, mindezek alapján módosítanunk kell a hencidai temetőről eddig elfogadott nézeteket. A fegyverek feltűnő hiánya (egyetlen nyílhegyet és egy baltát leltek) eleve arra utal, hogy olyan közösségről van szó, amelynek nem volt elsőrendű feladata a katonáskodás. Ruházatuk, felszerelésük nemesfémben való szegénységét részben ez is ma60 Mesterházy K., 1980. 97-98. 61 LaknerA., 1889. 263-267; BellaL., 1895. 253-256; BálintCs., 1991. 245., 255-257. 62 FettichN., 1937. 95-101;László Gy., 1944.158-161. 63 FettichN.,1937.97. 364