A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

HORVÁTH Attila: Honfoglalás kori sírleletek Bács-Kiskun megyéből

szoros rokonságban áll, és alapvető eltérést nem mutatva simul bele a hazai honfoglalás kori emlékanyagba. A rendelkezésemre álló leletek és a dokumentációk alapján, a megye lelőhelyeit három nagyobb csoportba osztottam. I. MAGÁNYOS SÍROK E lelőhelytípusból számos olyan jelentős leletegyüttes ismert a területről, mint többek között az 1989 tavaszán előkerült Nyárlőrinc-Bogárzó dűlői közöletlen, ezüstözött bronz véretekkel ellátott lószerszámmal (1. kép), ezüst, bronz, különböző paszta, üveg és inkrusztált millefiori gyöngyökkel, átfúrt bizánci érmével ellátott rangosnak számító nő sírja vagy a még szintén közöletlen Kiskunfélegyháza-Izsáki út-határ dombi, maszkos veretű, szíjvéges fegyverövvel (2. kép), aranyozott ezüst véretekkel gazdagon felékesített lószerszámzattal eltemetett, hasonlóképpen rangos férfi sírjának maradványai. Megjegyezhető azonban, hogy nagyobb arányú hitelesítések híján, legtöbb esetben csupán jelenlegi tudásunk alapján soroljuk ezeket a lelőhelyeket ebbe a csoportba. A megkísérelt hitelesítések, egyes lelőhelyek esetében ugyanis arra utalnak, hogy többnyire nem magányos sírral, hanem elsősorban néhány sírból álló, kisebb sírcsoportokkal lehet számolni. Ilyen lehetett többek között a Kunadacs-Köztemetö lelőhely, díszes véretekkel, és kiemelkedő szépségű szíj véggel ellátott fegyveröves férfisírja (3. kép). Az ásatás során megkutatott terület nagysága alapján ugyanis biztosra vehető, hogy a mellette feltárt gyermeksíron, az üres sírgödrön és egy-két feltételezhető, esetleg korábban már elpusztult síron kívül nagyobb lélekszámú családi temető nem lehetett ezen a területen. Ugyanezzel a bizonytalansági tényezővel számolva sorolhatjuk e csoportba, a már közölt, illetve korábban is ismert Izsák-balázspusztai, valamint a KiskunfélegyházaRadnóti Miklós úti tarsolylemezes, fegyveres, illetve „csontnyerges" (Izsák) sírokat. Bár tarsolyáról nincsen tudomásunk, mindmáig kiemelkedő jelentőségű lelete a csoportnak a Ladánybene-benepusztai sír, melyhez rangban leginkább a Balotaszállás-felsőbalotai női sír fogható, aranyozott ezüst lószerszámvereteivel és préselt aranykorongos díszítésű ruhadíszeivel. Ugyancsak magányos vagy néhány sírós temetkezésre enged következtetni a közöletlen Kiskunhalas-KISZ lakótelepi lelet anyaga és a kunpeszéri áttört hajfonatkorong feltételezett lelőhelyének eredménytelen hitelesítése (4. kép). E csoport teljesebbnek tekinthető vagy rekonstruálható férfisírjaiból tudomásom szerint aranytárgy vagy nemesfém díszítésű fegyver nem került elő. Általános viszont (egy-két kivétellel) a lovastemetkezés, gazdagon díszített szerszámzattal. A fegyvermellékletek közül 5 H. Tóth E.-Horváth A., KJMA 89. 668.; HorváthM. A., 1989. 51., 209-233. 6 H.TóthE., 1974. 17-44. 7 H. Tóth E., 1984.275.; Horváth M. A., 1989.197-208. 8 A felületen a dózerolás után, gyermekkoponya darabjait gyűjtötték össze. 9 H.TóthE., 1976. 141-184. 10 H. Tóth E., 1974. 112-125. 11 Jankovich M., 1832-1834. 281-296. 12 Dienes /., Beograd, 1968. 5-22.; Dienes /., Bp. 1972. 55. 13 Dienes l., 1965. 240-241. 14 H. Tóth Elvira és Horváth Attila 1984-ben a közeli, felsőpeszéri úton végzett ásatásukat megszakítva, megpróbálták azonosítani a lelőhelyet. A találók által mondott helyen végzett hitelesítő ásatás azonban csak avar sírokat eredményezett. 15 Balotaszállás-Felső-Balota, Bugac-Alsómonostor, Izsák-Balázspuszta, Kiskunfélegyháza-Izsáki út-Határ domb, Kiskunfélegyháza-Radnóti Miklós út (a lószerszámvereteket ebben az esetben érmékkel helyettesítették), Ladánybene-Benepuszta, Nyárlórinc-Bogárzó dülö. 323