A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

FÁBIÁN J. Gyula–RICZ Péter: Újabb adatok az avarok úgynevezett reflex íjáról (Íjtanulmány a bácskai avar kori leletek alapján)

csontok közötti igen kicsi távolság (mindössze 10 cm) is igazol. Az így felhúrozott íj a lövést követően erősét sújtana az íjász íjat tartó kezére. Az íj fesztávja 140 cm, az elasztikus karok a karvég merevítők alapján erősen görbültek lehettek. Szerintünk ez az íj nem reflex típusú. A megkettőzött húrbeakasztó vájatokon kívül ezen az íjon minden „adalék" megtalálható: a felső kar merevítőjén a húrbeakasztó lyukak ferdén kiképzettek, a merevítő végén pedig ott a felhúrozás megkönnyítését szolgáló ék alakú bevágás. Az alsó merevítő csontlapok a kiszélesedett végeiknél szegeccsel vannak összeerősítve. 36. sír: Az alsó és a felső íjkarvég csontlemezei a természetes helyzetben a hátára fektetett csontváz koponyájánál, illetve a térdek között a jobb combcsonthoz tapadva kerültek elő. Habár bolygatás nyomai a sírban nem látszódtak, a középső íjmerevítők hiányzanak. A felső íjkarvég lemezeinek alsó görbületrésze törött, aminek alapján arra lehet következtetni, hogy az íjat a temetés alkalmával széttörték, ezért az íj méretei nem rekonstruálhatók. Az alsó íjkar merevítők erős hajlása alapján az elasztikus karoknak is tipikusan fejlett görbülete lehetett. A lelet különlegessége, hogy az alsó íjkar oldalsó merevítőin két, egymástól 1,5 cm távolságra lévő húrbeakasztó vájat van. Valószínűleg a húr időjárástól függő megnyúlásának az ellensúlyozására szolgáltak. A beakasztó vájatok ferdén vágottak. 48. sír: A sír felső és középső része bolygatott, aminek következtében a markolat három csontlemeze elmozdult helyéről. A bolygatás ellenére a felső íjkarvég csontmerevítőinek eredeti helyzete valószínűnek látszik. Az íjat a halott jobb oldalán helyezték el úgy, hogy a felső csontmerevítők a koponya mellé kerültek, míg az alsók szorosan a bal lábszárhoz nyomódtak. Minden egyes csontlapocskán a megfelelő helyen több centiméter hosszan irdalás található. Az íj fesztávja 150 cm. A karvég merevítők hosszabbak a megszokottnál, a görbületük is nagyon enyhe. Helyzetük és alakjuk alapján az íj botszerű, nem reflex íj lehetett. A húrbeakasztó vájatok enyhén ferdék. Az egyik íjkarvég merevítő végén ék alakú bevágás van, ami feltevésünk szerint a felhúrozást segítette elő. 196. sír: A sír felső része bolygatott, ezért az íj felső csontborításának darabjai elmozdultak eredeti helyükről. A markolat három csontlemeze a bal kézfejen, míg az alsó íjkarvég merevítők a bal lábszár mellett helyezkedtek el. Hasonlóan a korábbi sírok íjmerevítőihez, a csontlapocskák alsó, illetve a markolatlemezek esetében a szélső részei több centiméter hosszan irdaltak. A húr-vessző koordináta rendszer alapján az íj csúcstól-csúcsig mért fesztávja húr nélküli állapotban kb. 150-160 cm. A karvég merevítők csak enyhén görbültek, ami arra utal, hogy az íj görbülete is enyhe lehetett. A csontcsoportok alakja és egymáshoz viszonyított helyzete alapján valószínű az enyhe görbületű, baskír íjhoz hasonló reflex íjforma (húr nélküli állapotban). Ezt támasztják alá az enyhén ferdén kiképzett húrbeakasztó vájatok. Amint látható, az előzőekben bemutatott öt avar íj többé-kevésbé eltér egymástól, olykor jelentősen. Szinte mindegyiknek van valamilyen logikus és indokolt különlegessége, ennél fogva ez esetben az íjak ismertetőjegyeinek általánosításával inkább veszítenénk, mintsem nyernénk. Ez újabb indok arra, hogy minden egyes sírleletet külön elemezzünk. Érdemes megjegyezni, hogy a topolyai leletek meglehetősen hosszú íjhoz tartoznak (140-164 cm), ezenkívül nincs köztük egyetlen erősen visszacsapó sem. Kétségtelen, hogy az avar íj reflex volta munkánk sarkalltos pontja, ennélfogva ide kívánkozik még néhány gondolat. Az eddigi általánosan elfogadott nézetek szerint ez a nomád népség kizáróan reflex íjakat használt. A köztudatban az íjkarok visszahajlításához eleve az erő és a hatékonyság társult, hiszen még Cs. Sebestyén Károly is azt hitte, „...hogy az összetett íj húrját sokkal könnyebb lehet meghúzni, kisebb erő kell a nyíl ellő veséhez, 131