A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

FÁBIÁN J. Gyula–RICZ Péter: Újabb adatok az avarok úgynevezett reflex íjáról (Íjtanulmány a bácskai avar kori leletek alapján)

mint az egyszerű íjnál". Fábián professzor azonban már belátta e hiedelem helytelenségét. Az íj húrjában a nyugalomban levő íjkarok bizonyos fokú meghajlításával ébreszthetünk erőt. Az íj felhúrozásával a húrt előfeszítjük, majd az íj kifeszítésével (az íj további hajlításával) tovább növeljük a húrban ébredt erőt. Az ossz erő tehát az előfeszítésből, valamint a kifeszítésből származik. Igaz, hogy a vessző kilövésében mindkettő részt vesz, ám a nyílvessző „nem tud különbséget tenni" a kettő között, tehát a lövés hatékonysága független attól, hogy milyen az előfeszítésből és a kifeszítésből származó erők aránya. Ennélfogva az előfeszítés túlzott fokozása nem növeli a hatásfokot. Másrészt az előfeszítés mértéke az íj anyagának szilárdságától, valamint a terhelés időtartamától függően korlátolt: minél nagyobb az íj felhúrozással történő előfeszítése, és minél hosszabb ideig marad ebben az állapotban, annál nagyobb lesz az új teljesítőképességének a tartós leromlása, mert az íj anyaga lassan „megfolyik". Ennek során az anyag szerkezetében áll be változás, így a folyamat hatékonyan nem fordítható vissza. Az íj tehát nem „pihentethető" ellentétes görbületű fatámaszra kényszerítve, amiről Kőhalmi számol be a mandzsukVal kapcsolatban. A pihentetés eredménye az első felajzással megszűnne, így azok jártak el helyesen, akik használaton kívül az íjat minél hamarabb leengedték. Az anyagmegfolyás problémáját sajnos Fábián professzor is tapasztalta, és becsületesen be is számolt róla. Mint írta, 1954-ben rekonstruált honfoglalás kori íját 31 kg erejűre készítette, ám az a későbbi években már csak úgy 27 kg-ot tanúsított. Itt tanulságos azt is megemlíteni, hogy Fábián professzor első három íjának fája elkészítésük után rövidesen megpattant, de az 1954-es íja esetében is a famag berepedése okozta az íj vesztét. Mindez visszavezet bennünket a dolgok alapjaihoz, a 2. ábrán feltűntetett összefüggések buzgóbb tanulmányozásához, valamint rámutat arra, hogy az optimális íjkészítés az ellentétes követelmények kielégítésének szükségessége folytán nem más, mint okosan elfogadott kompromisszum. Hadd főzzünk hozzá még valamit: mint már említettük, az íj ereje hajlékony karjai méreteivel arányos. Minél vastagabbak a karok, annál erősebb az íj, de sajnos rohamosan veszik a hajlékonysága, amivel egyre jobban veszti reflexes jellegét. Ám ha ezt nem kívánjuk, megnövelhetjük az íjkarok hosszát... Rá kell még mutatnunk a már elég jól ismert honfoglalás kori magyar íj és az avar íj közti különbségekre. A merevítőcsontjaik alakja közti eltérés az íjak alakbeli eltérését vonja maga után. A csontok számbeli különbsége pedig a részletmegoldásaik különbözőségére utal. A magyar íj szerkezeti tekintetben egyszerűbb (ami nem feltétlenül rosszabbatjelent), egy megoldás kivételével: ez pedig az elasztikus kar meg a kar végét merevítő csontcsoport kapcsolata. Meggyőződésünk, hogy ez a megoldás az avar íjon alkalmazott erős görbületű, sarló alakú merevítőcsont elkerülése céljából született. Visszatérve a számítógépes íjelemző módszerre kihangsúlyozzuk, hogy előnyei ellenére ez a módszer sem mindenható. Nem pótolhatja a kutató rendszerezettebb hozzáállását, a pontosabb megfigyeléseket, kritikusabb elemzéseket, biztosabb következtetéseket, sem a feltevések gyakorlati úton történő ellenőrzését Ez utóbbit magunk is komolyan vettük, és megtettük a gyakorlati íjkészítés első lépéseit, amelynek célja a régészeti dokumentáció, valamint az elméleti számítások alapján elkészített nem reflex íjtípus gyakorlati kipróbálása. Meggyőződésünk, hogy csak a letisztultabb ismeretanyag vezethet el a legvalószínűbb rekonstrukcióhoz, amiben az említett módszer hatékony segédeszköz. Habár jogos az az észrevétel, hogy a csontmerevítéses összetett íjak fénykorában ismeretlen volt a szilárdságtan, anyagtan és a számítógép, hisszük azt, hogy az empíria mindezek nélkül is „alkalmas volt" egy olyan célszerű és kifinomult eszköz kifejlesztésére, mint a nomádok íja. 17 Cs. Sebestyén Károly, 1933. 189. 18 Fábián Gyula, 1964.100. 19 U. Kőhalmi Katalin, 1972. 158. 20 Fábián Gyula, 1964. 132