A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

FÁBIÁN J. Gyula–RICZ Péter: Újabb adatok az avarok úgynevezett reflex íjáról (Íjtanulmány a bácskai avar kori leletek alapján)

- A számítás kritériuma az volt, hogy a famag elasztikussági határát ne lépjük túl. Ez lehetőséget ad arra, hogy a famag hajlékonyságát maximálisan kihasználjuk, emellett mégse szenvedjen tartós szerkezetsérülét (plasztikus deformációt), mert ez az íj teljesítőképességének időbeli leromlásához vezetne. Az elemzés eredménye a 3. ábrán látható. Következtetéseink az alábbiak: 1. A gombosi 25-ös számú avar kori sírba temetett íj nem volt reflex (visszacsapó) íj, továbbá 2. nem volt szimmetrikus a nyílvessző tengelyére. 3. A fölhúrozott íj húrja és markolata között aránylag nagy a távolság (24,5 cm). Úgy véljük, hogy ez nem tipikus az avar íjra, de mint látjuk előfordulhat. A föntiekre támaszkodva, valamint a rendelkezésünkre álló többi lelet alapján az alábbi, nagyon valószínű következtetések vonhatók le: 1. Nem minden avar íj volt szükségképpen visszacsapó. Félreértés ne essék, a reflex avar íj nem kizárt dolog, hiszen mint látni fogjuk, a továbbiakban részletesebben ismertetett öt topolyai avar kori lelet közül legalább kettő reflex íjhoz tartozik. Ebben a tekintetben tehát minden egyes sírleletet külön kell elbírálni. 2. Az avar íjakat az esetek többségében húr nélküli állapotban tették a sírba. Az előzőekben röviden ismertetett íjelemző módszerrel kapcsolatosan a következőket állapíthatjuk meg: 1. Hatékonysága magas fokú. Egy íj teljes elemzése a gyakorlott szakember számára 5-6 órát vesz igénybe. Ez magába foglalja azt az időt is, ami a felső és az alsó kar rugalmasságának az illesztéséhez szükséges, tekintettel arra, hogy a karok nem szimmetrikusak. Az illesztés az egyik kar alakjának és körösztmetszeteinek kombinált variálásával érhető el, ami nekünk négy-öt próbálkozásból sikerült. A néhai íjasmesternek is legalább ennyi kellett, és hogy ez nem mindig sikerült, azt a mandzsu szótár íjkarra vonatkozó „kemény" vagy „győzedelmes" jelzői is igazolják. 2. Lehetővé teszi eddigi íj ismereteink rendkívüli kibővítését és pontosítását. A helyes rekontruáláshoz szükséges időt és munkát nagyságrenddel csökkenti. A fönti elemzés tükrében röviden bemutatjuk a topolyai avar kori temető néhány sírját. 25. sír: A sír felső és középső része bolygatott, aminek következtében úgy a felső íjkarvég merevítői, mint a markolat csontlapocskái elmozdultak eredeti helyükről. Az alsó íjkarvég merevítő csontlemezei a jobb alsó lábszáron és a lábfejen helyezkedett el. A bolygatás ellenére teljes épségben került elő mind a 11 darab íjmerevítő csontlapocska (4-3-4), melyek szokásos részein a jellegzetes irdalás is megtalálható. Az íj feltételezett fesztávja 164 cm. A két karvég merevítő csontcsoport elemei egyforma alakúak és méretűek, ami ritkaság. Görbületük enyhe. Mindezek alapján valószínű, hogy. az íj reflex típusú, valamint hogy felhúrozatlanul került a sírba. Mindkét íjkarvég merevítő szegecselt, azaz „javítgatott". Ez esetleg arra utal, hogy a csont, amiből készült, nem helyi eredetű. 34. sír: A természetes helyzetben a hátára fektetett halott jobb oldalán a válltól a talpig helyezkedtek el az íj csontveretei. A felső íjkar négy merevítője a mellkas jobb felén a bordákon, a három darab markolati lemez a jobb combcsont mellett, míg a négy darab alsó íjkarvég-lemez a jobb lábfejen feküdt. A karvég merevítők erősen görbültek, végeik több centiméter hosszan irdaltak. A markolat oldalsó merevítő lemezei (2 darab) a végek irányában ferdén lekeskenyednek és ezen a részen irdaltak, éppúgy, mint a középső markolatcsont végei. A „húr-vessző" koordináta rendszer azt mutatja, hogy a csontcsoportok nem mozdultak el temetési helyzetükből. Véleményünk szerint ezt az íjat húr nélkül temették el, amit a beakasztási vájatok között meghúzható képzeletbeli húr és a markolati 16 U. Kőhalmi Katalin, 1972. 261. 130