A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)
FÁBIÁN J. Gyula–RICZ Péter: Újabb adatok az avarok úgynevezett reflex íjáról (Íjtanulmány a bácskai avar kori leletek alapján)
A fentiekben ismertetett sír kulcsfontosságú szerepet játszik, ugyanis a benne talált leletek minden kétséget kizáróan felhúrozott állapotban sírba helyezett (eltemetett) íjhoz tartoztak! Először meghatároztuk az íjcsont maradványok helyzetét egy lokális, úgynevezett „húr-vessző" derékszögű koordináta rendszerben, amelynek az egyik tengelye a húr rögzítési pontjai között meghúzódó képzeletbeli „húr", a másik pedig az ezt felező „vessző" tengely (1. ábra). Ezután ennek a sírnak az íjmaradványaival kapcsolatban elvégeztünk egy számítógépes elemzést, amelyet itt röviden ismertetünk. Rugalmasságtani megközelítésből az íj egy hajlékony hajítószerkezet, amelynek három jellegzetes állapota van: a húr nélküli, a felhúrozott valamint a kifeszített. Ha ezek közül bármelyik ismert, a hozzátartozó másik két állapot már nem tetszőleges, és számítás útján meghatározható. Az íj működése és hatékonysága két adatcsoporttal írható le. Az első adatcsoport az előre rögzített tényezők összessége, a második pedig az előzőekhez illeszkedő tényezők halmaza, ahogyan azt a 2. ábra mutatja. Az íjkészítés a fönt említett tényezők egymás közti viszonyának a gyakorlati úton történő optimalizálása, amelynek során két ellentétes követelményt kell kielégíteni. Az íjat egyrészt kellően rugalmasra kell csinálni (ami a hajlékony karok keresztmetszeteinek a csökkentésével érhető el), másrészt nem szabad túllépni az íj anyagának (illetve anyagainak) a szilárdságát (pontosabban megfolyásának határát), ami viszont az íjkarok megvastagításával érhető el. Összetettsége folytán a feladat csak fokozatos megközelítéssel oldható meg, számítógép segítségével szimulálva az íj működését. Ezt elvileg két módon végezhetjük. Az egyik változat szerint az íj húr nélküli állapotából kiindulva elfogadjuk a méreteit, kiszámítjuk az íj alakját a kifeszített állapotában, majd ellenőrizzük az íjban ébredő feszültségeket. A másik változat szerint az íj kifeszített állapotából kiindulva először méretezzük az íjat, majd a deformációszámítás segítségével meghatározzuk az íj alakját húr nélküli állapotában, amivel tulajdonképpen a hajlékonyságát ellenőrizzük. A számítógép gyorsaságából adódóan rövid idő alatt sok íjkombináció vizsgálható ki, amelyek közül könnyen kiválaszthatók a lehetséges esetek, közülük pedig a legkedvezőbbek. Érdemes megjegyezni, hogy a számítógépes elemzés bizonyos tekintetben a néhai íjasmesterek nemzedékrők nemzedékre szálló, több évszázados tapasztalatát helyettesíti. A számítás során elfogadott feltételezések a következők voltak: - Az elasztikus karok az íjkar végét merevítő csontdobozhoz egy közös érintő mentén csatlakoznak, különben értelmetlen lenne a sarló alakú, erős görbületű merevítő csontlapok alkalmazása, amelyek csak meglehetősen széles csontokból készíthetők el. Az ilyen illesztés közvetlen következménye az, hogy az erős görbületű merevítő csontokhoz kifejezettebb görbületű elasztikus karok tartoznak. - Az elasztikus karok és a markolat csatlakozásának a szögét az oldalsó markolatmerevítő csontlapok metszésének szöge határozza meg. - 80 cm hosszú vesszővel számoltunk, a rövidebb vessző ugyanis alkalmatlan a mongol húrfogásra és a mellig, vagy a szájzugtól hátrább történő íjfeszítésre. Márpedig szinte minden kifeszített íjábrázoláson ilyen látható (pl. ezüsttálak), valamint egy ujgur vadász képe a kelet-turkesztáni falfestményekről. - Figyelembe vettük a húr nyúlását, amelynek rugalmassági modulusa birkabélen történt előzetes mérések alapján E= 200 000 N/cm -re adódott. - A famag anyagát kőrisnek fogadtuk el, rövid terhelésre vonatkozó mutatóit mérések alapján határoztuk meg: elasztikussági határa= 4800 N/cm , rugalmassági modulusa E= 820 000 N/cm 2 . 14 U. Kőhalmi Katalin, 1972. 5-15. és 16. kép. 15 Szombathy Viktor, 1983. 261. 129
