A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

KLIMA László: Fehér és fekete. Duális társadalmi struktúrák a népvándorlás kori népeknél

pád-ház két tagjáról. I. András királyról és testvéréről Béla hercegről, a későbbi I. Béla királyról tudjuk ezt. Horváth János szerint ez azt jelenti, hogy ők a fehér magyarok közé tartoztak, és a fehér jelző rangot, előkelőséget, nemességet jelentett. Hasonló eredményre jutott később Péter B. Golden és Tóth Sándor is. Ennél tovább csak úgy jutunk a probléma megoldásában, ha fölfigyelünk arra, hogy a fehér jelző itt kifejezetten személyre szól, András és Béla testvérének, a legalább ugyanannyira előkelő és rangos Leventének nem jár ki. Levente a krónikák szerint nem keresztény életet élt, és pogány módra temették el. Szerintem ezért nem lehetett ő is fehér. Ezek az adatok újfent elárulják, hogy a fehér-fekete osztályozó rendszer jó-rossz értelemben volt használatos. A fehér jelzővel az Árpád-házi utódok történetírói minősítik pozitívan a pogánylázadások idején a központi hatalmat és a kereszténységet megőrző uralkodókat, Andrást és Bélát. Krónikáinknak ez a részlete is azt bizonyítja, hogy a fehér-fekete minősítő rendszer ilyen használata a tárgyalt népeknél az uralkodói elit köréből eredt és saját hatalmuk jelzésére szolgált. A krónikák azonban I. András királyt nemcsak fehérnek, hanem katolikusnak is nevezik. A korai magyar államban a két jelző összekapcsolódásáról és az emögött lévő sajátos ideológiáról egyéb adataink is vannak. Mindannyiunk előtt ismert, hogy a keresztény vallás épített a megelőző idők hiedelemvilágára, mitológiájára. Jézus Krisztus személye is rendelkezik a naphéroszok egyes vonásaival, születése a téli napfordulóhoz, a nap évenkénti újjászületéséhez kapcsolódik. Egyes esetekben ábrázolása a dualisztikus mítoszok őszi napforduló jelenetét idézi. A keresztény állatszimbolika is épít a korábbi hiedelmekre, és az ördög fekete színe mutatja, hogy a jó ellentétét a hagyományos szimbólumrendszerben jelenítették meg. A kereszténység tehát annyiban lép túl a dualisztikus világnézeten, hogy csak az egyik oldal, a jó tiszteletét hirdeti. A kialakuló magyar államnak szüksége volt a kereszténységre pozíciói megerősítésére, és ezáltal szerencsésen egymásra talált az, hogy a fehér-fekete duális osztályozó rendszerben a magyar uralkodó réteg a fehér oldalra helyezte magát, azzal, hogy a kereszténység is ezen az oldalon állt. Jézus személyében is azonosítható volt a két világmozgató erő közül a jóval. Innen eredeztetném első keresztény uralkodónk Szt. István megszállott vallásosságát. Mint hatalomgyakorló és mint keresztény kétszeresen is a jó oldalon állt hite szerint. Azzal, hogy pénzein lándzsát tartó kéz jelenik meg és a koronázási paláston önmaga is lándzsával szerepel, ugyanezt fejezi ki: a lándzsa keresztény uralkodói szimbólum, de a nagyszentmiklósi kincs 2. sz. korsóján a téli napfordulóhoz, a nap újjászületéséhez kapcsolódó „győztes fejedelem" szintén lándzsával jelenik meg. A dualisztikus mítoszok elődeink által ismert változatában a lándzsás szereplő testesítette meg a jót, a világosságot, amint azt korábban már próbáltam bizonyítani. Ennek az összefonódásnak a hangsúlyozásával a magyar királyság és a magyarországi keresztény egyház saját közös hatalmát kívánta erősíteni és az emberek számára az új hit elfogadását könnyebbé tenni. A kereszténység előtti hiedelmekre való tudatos építésről tanúskodik Szűz Mária, mint a magyarok nagyasszonya kultuszának táplálása is. Ez a koncepció, a régire való építkezés a magyar állam önmagát igazoló ideológiájának egyik alappilléreként évszázadokig létezett. A Magyar Anjou Legendárium képen László herceg és a kun történetében szereplő elrabolt lányról végül kiderül, hogy Szűz Máriával azonos. Központi terv és akarat mellett szól 45 HorváthJános 1967. 101-105. 46 SRH 1937-38. 344. 47 László Gyula 1977. 92. 48 Gedai István 1986. 34., 37. 49 Jankovics Marcell 19S7.16., 107. 122