A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

KLIMA László: Fehér és fekete. Duális társadalmi struktúrák a népvándorlás kori népeknél

királyról) és egy kun harcosról szól. A kerlési ütközetben a kun elrabolt egy magyar lányt. László herceg az üldözésükre indult. Az üldözés már-már sikertelen volt, mert a két ló egyforma gyorsan haladt, de az elrabolt lány László segítségére sietett, mert a kunt lerántotta magával a lóról. A lány ezután a kul életéért könyörgött László hercegnél, de az végül hosszas küzdelem után átvágta a kun inát és megölte. A Thuróczi krónikában a történet illusztrációja is szerepel, az azonban eltér a szövegtől, inkább az ütközet és párviadal templomi ábrázolásával rokon. A templomi freskók öt jelenetet ábrázolnak: 1. a magyar sereg felvonulása és a csata 2. a leányrabló üldözése 3. László herceg és a kun harcos fegyvertelenül küzd egymással, a leány átvágja a kun horgasinát 4. a leány lefejezi a kunt 5. László herceg fejét a leány ölébe hajtva pihen. A történet elemzésével Jankovics Marcell Csillagok között fényességes csillag című könyvében foglalkozott, felhasználva László Gyula korábbi eredményeit is. Megállapította, hogy egy önmagában visszatérő, meg-megismétlődő történetről van szó, amely a világosság és a sötétség örök küzdelmét mutatja be. A történet egyes mozzanatai levezethetők a csillagképek évszakonkénti változásaiból, naprendszerünk bolygóinak mozgásából. A templomi freskók bevezető jelenete (a felvonulás és a csata) után következő négy jelenet a négy évszak jelképének tekinthető. A történet képi ábrázolásaiból világosan kiderül, hogy László herceghez (vagyis a pozitív hőshöz) a fehér szín tartozik, a kun vitézhez (tehát a negatív hőshöz) pedig a fekete. A Thuróczi Krónika képén és a templomi freskókon László lova fehér, életfája világos színű, zsenge hajtásokkal. A kun lova fekete vagy vörös, fája sötét, elszáradóban lévő. Ez a megkülönböztetés nem véletlen, az ősi hitvilágból ered. Diószegi Vilmostól tudhatjuk, hogy az uráli és altáji népek ősi hitvilága szerint a sámánok időnként állatalakban viaskodnak egymással. A két viaskodó bika vagy csődör színe különböző. Előfordulnak valódi állatszínek is, de a magyar néphitben szerepel a fehér és fekete bika alakjában vívott küzdelem is. Ugyanúgy, ahogy László herceg csak a lány segítségével tud győzni a kun ellen, az állatalakban viaskodó sámánok közül a jó csak külső segítséggel tud győzedelmeskedni. Mindezek azt mutatják, hogy a történeti forrásaink által kijelölt térben és időben jelen volt a dualisztikus mítosz és világszemlélet, és a két ellentétes erőt a fehér és fekete színekkel is szimbolizálták. Ilyen típusú dualisztikus mítoszt azonban a kor régészeti leleteiből is rekonstruálhatunk. Elsőként természetes, hogy a nagyszentmiklósi kincs nevezetes 2. számú korsója jut eszünkbe. Azon is négy jelenetben ábrázolják a történetet, azon is lándzsás és íjas hősök szerepelnek. A korsó ábrázolásait László herceg és a kun történetével már László Gyula összekapcsolta, és a nagyszentmiklósi kincsről írt monográfiájában lényegében az összes számba jöhető érvet felsorakoztatta amellett, hogy a 2. sz. korsó négy jelenetét egy dualisztikus mítosznak az évszakok rendjébe ágyazott ábrázolásaként értelmezzük. László Gyula hivatkozik arra az elméletre, amely szerint a 2. korsó állatküzdelmi jelenete a tavaszi napéjegyenlőség jelképe, az égberagadási jelenet pedig az őszi napéjegyenlőségé. László Gyula figyelte meg azt is, hogy a győztes fejedelem által hajánál 25 Jankovics Marcell 1987. 67-88. 26 Jankovics Marcell 1987. 13-14., 105-126. 27 Diószegi Vilmos 1978. 108-122. 28 László Gyula 1977. 63. 29 László Gyula 1977. 59. 118