A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

KLIMA László: Fehér és fekete. Duális társadalmi struktúrák a népvándorlás kori népeknél

fogva hurcolt alak páncélja ugyanolyan mintázatú, mint az égi vadászat jelenet harcosának páncélja. Ugyancsak ő említi először a letnicai véreteket is, mint a 2. korsó ábrázolásainak párhuzamait, és hívja föl a figyelmet arra, hogy az egyik letnicai lemezen egy lándzsás harcos mellett levágott fejet ábrázolnak, amelynek haja vagy fejdísze ugyanolyan, mint a 2. korsó mitikus csodalényen íjjal vadászó alakjának. A László Gyula által összegyűjtött, megfigyelt motívumokat, értelmezési kísérleteket a következőkkel egészíthetjük ki: a tavasz szimbólumaként leírt állatküzdelem és az ősz jelképeként értelmezett égberagadási jelenet a korsón nem egymás mellett van, mindkét oldalukon egy másik jelenetet fognak közre, tehát elvben nincs akadálya, hogy az égberagadási jelenettől szemből nézve balra lévő győztes fejedelmet a téli napforduló jelképének, az állatküzdelemtől balra lévő égi vadászatot pedig a nyári napforduló jelképének gondoljuk. Ezáltal a négy kép még szorosabb kapcsolatban levőnek tűnik László herceg és a kun vitéz párviadalának ábrázolásaival. Mindkét történetet a négy évszaknak megfelelő négy jelenetben ábrázolják, mindkettőben lándzsás és íjas hősök szerepelnek. Feltehetőleg a nagyszentmiklósi 2. sz. korsón is egy párviadal évszakonkénti eseményeit ábrázolták. A két történet azonban nem teljesen ugyanaz, mégis a korsón ábrázolt lándzsás és íjas alakokról is megállapítható, hogy egymás ellenfelei. Ezt a korsón úgy jelzik, hogy a győztes fejedelem legyőzött ellenfele és az égi vadász azonos mintájú páncélt visel. Az egyik letnicai lemezen is hasonlóképpen jelzik, hogy ki a lándzsás hős ellenfele: a lemez bal felső sarkában egy levágott fejet ábrázolnak, amelynek haja vagy fejdísze ugyanolyan, mint a 2. sz. korsó íjazó égi vadászáé. Az ábrázolt történetek közös eredetének és jelentésének legfőbb bizonyítéka a kulagisi ezüsttál, amelyen az égi szimbólumokkal jelölt két hős közelharcot vív, arra teljesen alkalmatlan fegyverekkel, mégpedig az egyikük lándzsával, a másik íjjal. A László herceg történetével való párhuzam elárulja, hogy a nagyszentmiklósi 2. korsón is a lándzsás alak jelképezi a világosságot és a jót. Ábrázolása azért kapcsolódik a téli napfordulóhoz, mert az újjászületésének ünnepe, akkor kezdenek hosszabodni a nappalok. A 2. sz. korsó művésze azt is ábrázolni próbálta, hogy a küzdelem örök, évről-évre visszatérő esemény, a két hős újra meghal és feltámad. Erről a szándékról tanúskodik, hogy a győztes fejedelem legyőzött ellenfelének arcvonásai hangsúlyozottan öreg emberre utalnak, míg a vele azonos égi vadász két évszakkal korábban igen fiatal, szinte siheder még. A legyőzött ellenfél arcvonásai megegyeznek a nyeregkápára csatolt levágott fej arcvonásaival. Minden ugyanúgy történik, ahogy egy évvel azelőtt. Eurázsia nagy területein, mindenütt, ahonnan László herceg freskókon ábrázolt történetének, valamint a nagyszentmiklósi kincs 2. korsóján ábrázolt történet valamelyik jelenetének párhuzamát régészeti leletekből ismerjük, feltételezhetjük, hogy ismert volt a lándzsával harcoló világosság és az íjjal felfegyverzett sötétség örök küzdelméről szóló mítosz valamely változata. Ebben a kulturális közegben természetes volt, hogy az egyes etnikai egységekben („törzsszövetségekben") kialakuló hatalmi központok magukat a világossággal, a jóval azonosítsák és a fehér színnel szimbolizálják, ellenfeleiket pedig a sötétséggel, a rosszal azonosítsák és a fekete színnel szimbolizálják. Ha a felsorolt történeti forrásokat a fentiek figyelembevételével elemezzük, néhány új következtetésre juthatunk. Időrendben haladva, először a heftalitakról. A források egymásnak ellentmondó adatokat tartalmaznak külső és belső tulajdonságaikról, életmódjukról. Az ellentmondást Czeglédy Károly úgy oldotta föl, hogy megkülönböztetett nyugati és keleti heftalitákat. 30 László Gyula 1977. 70. 31 László Gyula 1977. 61-62. 32 Marschak, Boris 1986. 198. kép. 119