A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

KLIMA László: Fehér és fekete. Duális társadalmi struktúrák a népvándorlás kori népeknél

pólusát alkották. Most tehát az a feladat, hogy bebizonyítsuk, az ilyen társadalmi berendezkedés egyáltalán nem volt ritkaság a népvándorlás kori népeknél sem, és magyarázatát adjuk annak, miért a fehér és a fekete színekkel jelölték a két egymással szembenálló csoportot. Claude Lévi-Strauss megállapítása szerint a kulturális jelenségek többségére, a társadalmi szervezet, a nyelv, a gondolkodás, a hitvilág és a térelrendezés alapjaira jellemző a kettős szimbolikus szembenállások rendszere. A dichotomikus szembeállítás alapvető logikai művelet, ezt az elvet alkalmazzák a számítógépek is. A szembeállítás aszimmetrikus, ítéletet tartalmaz (jó-rossz, igen-nem), ez a megkülönböztetés legegyszerűbb formája. Az archaikus népek világszemléletének egyik jellegzetessége a duális szimbolikus osztályozás. Ennek segítségével értelmezik, rendszerezik az általuk megismert jelenségeket és alakítják ki mindennapi életük kereteit. Egyes természeti népeknél az egész társadalmat duális tagozódás jellemzi, két egymással házasodó csoport alakul ki. A két frátria állandó rivalizálás, versengés közben lényegében az egész világot (tárgyakat, jelenségeket, tulajdonságokat) felosztja egymás között. Ez a szisztéma máig fennmaradt az obi-ugoroknál. A társadalom két frátriára oszlása ugyan a világ több pontjáról, eltérő kultúrákból ismert, de mégsem volt általános. Éppen az obi-ugorokkal kapcsolatban merült fel, hogy a két frátria egy idegen etnikai csoport csatlakozásának hatására alakult ki. Az imént felsorolt, fehér és fekete jelzőkkel szereplő népvándorlás kori állattartó népek azonban fejlettebbek voltak a két frátriára oszló primitívebb gazdasági közegben létező népeknél. Ezért náluk a bináris struktúrákban való gondolkodás új területeken is megjelent. Ezek a népek akkoriban alakították ki központi hatalmi struktúrájukat, próbáltak egységesen fellépni környezetükben és a kialakuló hatalom az etnikumon belül is még harcolt saját elismertetéséért. A duális struktúra tehát a hatalom és az „ellenzék" viszonylatában jött létre, vagyis a politikai szférában. Ugyanúgy, mint ahogy az obi-ugorok esetében feltételezhető; a felsorolt történeti példák azt látszanak bizonyítani, hogy a dualisztikus struktúrák kialakulásának alapja két nagyjából egyenlő erejű etnikum együttélése volt. Napjaink politikai életében is jelen van a bináris oppozíció-rendszer, bizonyítva, hogy az ilyenek felállítása valóban az emberi kultúra és gondolkodás egyik alapvető jellegzetessége. Kétféle politikai berendezkedésről beszélünk -jobboldaliról és baloldaliról, kétféle politikai pártot ismerünk - jobboldalit és baloldalit, a politikai pártokon belül megkülönböztetjük a jobbszárnyat és a balszárnyat. Amennyiben az adott politikai szituáció ennél a sémánál bonyolultabb, még akkor is megpróbáljuk belehelyezni a duális struktúrába - szélsőbal, középbal, szélsőjobb, középjobb pártokról, irányzatokról, személyekről beszélünk. A történeti források fehér és fekete jelzőjű népnevei egy primitívebb duális politikai rendszer emlékei. A fehér és a fekete szín a két alapvető érték, a jó és a rossz jelképe a dualisztikus mítoszokban, ezért válhatott a társadalom két pólusának jelképévé. A rendszer azáltal, hogy a hatalmon lévőket helyezi a jó oldalra, elárulja, hogy a kialakulóban lévő hatalmi centrumok ideológiai alapjául szolgált. A dualisztikus mítoszok az emberi kultúra egészére jellemzőek. Minden bizonnyal több változatát ismerhették a népvándorlás korában az eurázsiai füves övezetben élt népek is. Jankovics Marcell a Képes Krónika egyik történetéről bizonyította be, hogy egy dualisztikus mítosz kései változata. A történet László hercegről (a későbbi Szent László 21 Lévi-Strauss, Claude 1958. 22 Köngas, Elli Kaija-Maranda, Pierre 1972. 26. 23 lvanov, Vjacseszlav Vszevolodovics 1969. 112.; Veres Péter 1976. 350. 24 Veres Péter 1976. 352-353. 117