A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

K.VÉGH Katalin: A kistokaji honfoglalás kori temető

c) Lándzsa A leletek között 1 db lándzsa van, amely a 67. sírból került elő, a jobb felkarcsont és a bordák között, egy nyílcsúcsra fektetve (21. kép 67.1.). Pengéje babérlevél alakú. Kovács László megállapítása szerint ez a típus elterjedt Európában, és a Kárpát-medencében az avar-szláv temetőkben is előfordul.

118 A lándzsa ritkán előkerülő fegyverfajta a X-XI. sz.-i emlékanyagban, 20 db-nál alig ismerünk többet, s ebből mindössze kb. fél tucat származik hitelesen feltárt sírból.

119 Ennek oka a temetkezések lándzsával történő megjelölése, emlékjel állítása.

120 Az eddig előkerült lándzsás sírok mellékletekben szegények, s a köznéphez sorolhatók.

121 Ezt a megállapítást a kistokaji harcos sírjára is vonatkoztathatjuk, mivel a lándzsán kívül mindössze 2 db nyilat temettek el vele. Megjegyezzük azonban, hogy a sír két végét elbolygatták, hiányzott a koponya és a lábfej csontok. d) Lovas temetkezés emlékei Az 51. sír volt lovas temetkezés. Mivel a földgyaluval megbolygatták, csak annyit lehetett megállapítani, hogy a férfiváz lábai táján, jobb oldalon feküdt a lókoponya, alatta a lólábak. Ezek mellől került elő 2 db kengyel (19. kép 51.1-2.) és néhány meghatározhatatlan kis vastöredék. A kengyelek egyformák és az általánosan elterjedt, körte alakú típusba tartoznak. Ugyanilyen, de kisebb kengyel van még az elpusztított sírokból származó leletek között (24. kép 7.). Szintén a szórványként kezelendő anyagban van 3 db zablatöredék (24. kép 2-4.), amelyek oldalpálcás zabiához tartoztak. Lószerszámhoz tartozott még egy hevedercsat (23. kép 18.) és valószínűleg 2 db vaskarika is (23. kép 16-17.). A fenti, sírokhoz nem köthető leletek további lovas temetkezésre utalnak. Összefoglalás A kistokaji honfoglalás kori temetőnek összesen 73 sírját sikerült feltárni, részben csak megfigyelni. A feltárt temetőrészeken is több sírt elpusztítottak, így nem ismerjük az itt fekvő temetkezések pontos számát. A leletmentési körülmények miatt a temető kiterjedését sem lehetett megállapítani. Úgy véljük, hogy a temető sírszáma kb. a feltárt sírok kétszerese lehetett. Az előkerült sírok helyzete alapján soros temetkezésre gondolhatunk. A jelzett hiányosságból következik, hogy részletes temetőelemzést nem végezhetünk. Néhány megállapítást azonban tehetünk, amelyeket az alábbiakban foglalunk össze. A 73 sírból 18 férfi-, 15 női és 16 gyermeksír volt, 24 váz nemét pedig a bolygatottság miatt nem lehetett pontosan megállapítani. A leletanyag alapján az elhunytak a honfoglalók köznépi rétegéhez tartoztak, mégpedig ennek a gazdagabb, a Szőke Béla által meghatározott első csoportjába,

122 amelyet Mesterházy Károly a köznép középrétegének nevez.

123 Feltűnő, hogy a feltárt sírok között a leggazdagabbak a női sírok (4., 5., 24., 26., 34., 37. és 45. sz. temetkezés) voltak. Több honfoglalás kori temetőben 118. Kovács L., 1977. 67. 119. Kovács L., 1970. 99.; Kovács L., 1977. 61-67., 224. 60. t., térkép. 120. Ezt a kérdést a korábbi vélemények összefoglalásával együtt részletesen tárgyalta Kovács László: 1970. 100-105. 121. Kovács L., 1970. 106. 122. Szőke B., 1962. 28-30. 123. Mesterházy K, 1980. 41-42. 72