A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

K.VÉGH Katalin: A kistokaji honfoglalás kori temető

elmosódott, kereszt alakú fenékbélyeg. M: 8,5 cm, szá: 8,9 cm, fá: 6,5 cm (24. kép 8.). Ltsz.: 73.26.15. 18. Edény. Barnásvörös. Bekarcolt fésűs egyenes és hullámvonalköteg díszíti. Fenekén farostlenyomat látható. M: 14,4 cm, szá: 10,8 cm, fá: 8,8 cm (24. kép 9.). Ltsz.: 73.26.17. 19. Edény. Fehér. Spirálisan körbefutó, bekarcolt vonal díszíti. M: 15 cm, szá: 11,3 cm, fá: 8 cm (24. kép 10.). Ltsz.: 73.26.54.

12 Értékelés A temető értékelését megnehezíti, a következtetéseket bizonytalanná teszi, hogy a talaj gyalulása során sok - elsősorban magasabban fekvő - sírt elpusztítottak. A térképeken mutatkozó fehér foltok ezért nem azt jelzik, hogy ott eredetileg nem volt sír. A megmaradt temetkezések közül sokat megbolygatott a földgyalu, amelynek következtében fontos jelenségek megfigyelése vált lehetetlenné és a mellékletek száma bizonytalanná. Mindezt figyelembe kell venni az előkerült sírok értékelésénél. Temetkezési szokások A sírok Ny-K irányúak, illetőleg ettől néhány fokkal eltértek. A vázak fejjel Ny-on feküdtek, ellentétes irányítású az előkerültek között nem volt. A sírok mélységét az 1970. évi leletmentésnél a talaj legyalulása miatt nem lehetett megállapítani. Az 1972-ben előkerültek mélysége 40-60 cm között volt. A sírgödrök alakja: a) téglalap alakú: 2. és 3. sír; b) téglalap alakú, lekerekített sarkokkal: 1., 19., 26., 29., 32. és 41. sír; c) a b-vel megegyező, de Ny-i végén keskenyebb („csónak alakú"): 4., 11., 17., 24. és 34. sír, a K-i végén keskenyebb: 5., 27., 33., 43. és 44. sír; d) S alakú: 25. sír; e) lekerekített négyzet alakú: 36. sír. Téglalap alakú lehetett a bolygatott 18., 30., 31. és 73. sír is. Egy kettős sír került elő: 22-23. sír. Ezek nem egyidejűek, valószínűleg a 23. sír a korábbi. A vázak helyzete: a vázak kinyújtva, hanyatt fekve kerültek elő. Kivételt képez a 31. sír, amelyben a fiatal korú eltemetett lábai balra fordítva, zsugorított helyzetben voltak. Eltérő helyzetben feküdtek a lábak a 44. sírban is: a bokánál egymáson keresztbe tették, feltehetőleg összekötözték. Mindkét esetben a halott visszajárasától való félelemre gondolhatunk. Tettamanti Sarolta megfigyelése szerint a zsugorítás, összekötözés, hasra fektetés a köznépi temetőkben figyelhető meg, míg a csonkítások a vezetőés középréteg temetőiben.

13 Szabó János Győző szerint a rendellenes temetkezések szokása a X. sz.-ban felerősödött, s minden jel arra mutat, hogy a magyarság ezeket a temetkezési formákat Keletről magával hozta.

14 A 31. sír melléklet nélküli, így ez a temetkezés is alátámasztja azt a megállapítást, hogy a zsugorított, melléklet nélküli halottak alávetett helyzetű emberek, talán rabszolgák lehettek.

15 Csonkításra, kéz-, illetve lábfej levágására biztos adatunk nincs, bár több sírban hiányzott valamelyik végtag, ez azonban a talajgyalulás következménye is lehet. A karok helyzete változatos képet mutat: a) mindkét kar a test mellett kinyújtva: 4., 24., 26., 27., 29., 34., 67. és 73. sír; b) a bal kar a test mellett kinyújtva, a jobb alkar a derék tájára behajlítva: 19. sír, ill. a medencére téve: 41. és 68. sír; c) a jobb kar a test mellett kinyújtva, a bal alkar a medencére behajlítva: 22. sír; d) mindkét alkar a 12. Az 1972. évi leletmentés során előkerült még néhány meghatározhatatlan kis vastárgy- és kerámiatöredék. A homokbánya melletti szántóföldön több Árpád-kori cserepet (közöttük cserépbogrács-töredéket) is összegyűjtöttek. 13. Tettamanti S., 1975. 101., 111. 14. Szabó J. Gy., 1976. 35-65. 15. Bálint Cs., 1976. 143. 60