A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)
NAGY Olga. A népi „tudományosság” természete
S hogy a fonás, szövés - másképpen szólva a család ruházkodása - milyen alapvető asszonyi kiválóságnak számított, hadd utaljak arra, hogy Kalotaszegen még a közelmúltban is, Széken pedig a két világháború között, a menyasszonyi hozomány megszemlélése a násznép által külön attrakciónak számított. Hadd jegyezzem meg, hogy a negyvenéves diktatúra, mely a város és falu közötti különbség megszűnésének jelszavával a falut mélységesen lenézte, egyes falvakban hozzájárult ahhoz, hogy megvessék a különféle háziszőttest, s inkább gyári holmit szerezzenek be. Ez azonban inkább kivétel volt. A már idézett Mezőpaniton például a fonás-szövés magasrangú kollektív tudás maradt. 24 A népi tudás perspektívái Már az előbbiekből kitűnt, hogy a paraszti tudás szigorúan a létfenntartás gyakorlati célját szolgálta. Ebből egyenesen következik az a konklúzió, hogy a falu óhatatlan átalakulása miatt a jövőben erre a tudásra a falunak nem lesz szüksége. Gondolok itt például a földművelésre, állattenyésztésre, nagyállattartásra, amelyet - nem vitás - a jövőben a modern mezőgazdálkodás ismeretei szerint kell végezni. És erre az útra miként már említettem - már több falu is rátért. Az sem vitás, hogy például ma már a parasztasszonynak nem kell minden ruhafélét: ágyneműt, fehérneműt, felső ruhát stb. magának előteremtenie, hiszen ott van a gyári holmi. A hagyományos tudás azonban, mely az egyszerű szövőszék segítségével állította elő termékeit - továbbra sem épül le teljesen. Inkább azt mondhatnók, specializálódik, és eljuthat egy olyan tökélyre, mely már-már művészi szintet képvisel. Gondolok itt például a „csíki festékesnek" nevezett, gyönyörű geometriai alakzatokból álló padlószőnyegekre, melyek a paraszti életben is igényt teljesítettek: egy-egy lány kelengyéjének fontos kellékévé, a paraszti házban a nagyszoba vagy „tiszta" szoba fontos darabjaivá váltak. Hiszen itt tartották a lakodalmat, keresztelőt, fogadta a lány a „vizitába" jövő legényt. Ugyanúgy a falra akasztott cseréptányérok, kancsók stb. mindinkább nem a létszükségletek kielégítését célozták, hanem egy belső, ösztönös művészi igényt teljesítettek. 25 De nemcsak a falunak, hanem - paradox módon - a mindinkább technicizált modern városnak is fontos igénye, hogy az egyhangú és monoton gyári holmikból kialakított otthonát ezekkel a paraszti termékekkel tegye otthonosabbá, kedvesebbé. Egy-egy szőnyeg, egy falra tett kancsó, vagy tányér megtöri az egyhangúságot. Ez a városról is származó igény élteti azokat a híressé vált hagyományos mesterségeket: fazekasságot, asszonyi szövést, hímzést. Persze ez a jelenség, mely korunkat mindinkább jellemzi, nemcsak spontánul alakult ki. A hatvanas, hetvenes években Erdélyben olyan szövetkezet alakult Csíkszeredában, mely gondoskodott a népi termékek, pl. a szőttesek, kerámiák eladásáról még külföldön is. Ugyancsak a hatvanas-hetvenes években egy csodálatos mozgalom indult el, mely a falu népművészetének reneszánszát eredményezte. Bandi Dezső, aki a marosvásárhelyi autonóm tartomány alkotóházának szakembere volt, járva a falvakat, a még élő hagyományt felkutatva, az egyes falvakban meghirdette az egyes szakmák mesterségek felelevenítését. így Mezőfelében a már halódó gyékényszövést újból kö24. Itt a „népművészetek" kategóriájába tartozó paraszti szövést egyfajta „tudásként" tartjuk számon, hiszen olyan paraszti technikai fogásokat, gyakorlatot feltételez, amely beletartozik a jelen tudományon belül elemzett - a népi tapasztaláson alapuló „tudomány" kategóriájába. 25. Hogy a mesterségbeli tudás hogyan alakulhat át művészetté egy-egy kiváló művész alkatú egyén által, azt jól érzékeltethetik a különféle mesterségeken belüli híres mesterek munkái. 521
