A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

NAGY Olga. A népi „tudományosság” természete

zösségi szakmává tette; más falvakban az asszonyokat ösztönözte szőttesek szövésére, ugyanúgy a fafaragókat, keramikusokat is segítette, tanáccsal ellátta. Bandi Dezső a népi hagyomány alapján motívumokat is javasolt az egyes közösségeknek, amelyekről kiderült, hogy hova tovább integrálódtak, élni kezdtek a közösség gyakorlatában. Ez ösztönözte őket új elemek bekapcsolására is. Hova tovább mindinkább kiemelkedtek azok az egyéni tehetségek, akik azt a valamikori hagyományos tudást mindinkább hivatásként, mesterségként folytatták. így aztán voltak híres hímző- és szövőasszonyok, sajátos stílust kialakító gyékényszövők, népi keramikusok, és így tovább. ZUR NATUR DER VOLKSTÜMLICHEN „WISSENSCHAFTLICHKEIT" In der vorliegenden Studie wird jener Frage nachgegangen, ob von einer volkstümlichen Wissenschaftlichkeit gesprochen werden darf, wenn eben dieser Begriff dermassen extreme, weit voneinander entfernte Begriffe vereint, wie zum Beispiel die volkstümliche Empirie, oder aber jene Wissenschaft, die über Jahrtausende hinweg in der Magie, in der Zauberei und in der Verwünschung ihre Verkörperung gefunden hat. Das heisst, man versuchte, nicht allein die Welt kennenzulernen, sondern auch - in gewissem Sinne - sie in die eigene Macht zu bekommen. Angefangen von der Antike verfolgt der Autor hier die Veränderungen in der Wissenschaftlichkeit, wobei er den Angaben zur Volkskunde bzw. zur Folkloristík besondere Aufmerksamkeit schenkt. Hier untersucht man die Rolle von Erfahrung und Praxis, die der Natur nahestehende Denkweise, das spezialisierte Volkswissen anhand der mit der männlichen bzw. weiblichen Tätigkeit verbundenen Züge, indem auch immer wieder die Perspektiven dessen beleuchtet werden. Olga Nagy 522