A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)
NAGY Olga. A népi „tudományosság” természete
többi tagjai csak keze alá dolgoztak. Itt nemcsak az ismeretek lenyűgözően sokfélék, de az ehhez tartozó eszközök és azok használati módja. S míg az elvetett búzából aratásra érett kalász lesz, a szántástól a boronálásig, vetésig, gyomlálásig mennyiféle munka, mennyiféle tudás és tapasztalat szükséges. Aztán az aratástól a begyűjtésig, cséplésig mi mindent kell tudni, hányféle műveletet kell elvégezni. Akkor még nem szóltam a kukorica vagy a takarmánynövények termesztéséről... Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a Maros és Nyárád mentén a férfiak modern mezőgazdasági ismereteket tanultak, sajátítottak el és integráltak hagyományos kultúrájukba. Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE) a modern vetésforgóra, a vetőgépekkel való vetésre szaktanfolyamokon tanították a fiatalokat. (A közös gazdaságban nem vették igénybe az ő kipróbált tapasztalatukat. így például olyan földbe vetettek ezt vagy azt, ahol már-tapasztalataik szerint-nem terem meg. 16 ) b) A gyümölcstermesztés is fontos ága a mezőgazdaságnak. A havadi vizsgálat folytán kiderült, hogy erről már 350 évre visszamenőleg vannak adatok, a falu erre specializálta magát. Hogy hányféle almafajtát tartottak számon, és azok gondozását, permetezését, a hernyók elleni gondozást, oltást, mind nehéz lenne felsorolni. 17 c) A nagy állattartás fontos ága a mezőgazdasági szakmának. Ehhez nemcsak az állatfajtákat kellett ismerni aszerint, hogy melyik jó igavonó, melyik jó tejelő. De tudni kellett a megtermékenyítés, a borjúzás minden gondját. Aztán ehhez a tudáshoz az állatok etetése, takarmánynövények termesztése, legeltetés éppúgy hozzátartozott. 18 (E rövid, csupán felvázolt adatok után hadd jegyezzük meg még, e férfimunkák kapcsán azoknak az intézményeknek a hatását, melyek modern mezőgazdasági ismereteket nyújtottak a falvaknak. Hadd említem meg, a Székelyföldi Kirendeltség - később az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület [EMGE] felvilágosító munkáját. Ennek köszönhetően a férfiak komoly mezőgazdasági szakképzésben részesültek. Telente tanfolyamokra jártak: a jelzett egyesületek hozzásegítették az embereket a modern mezőgazdasághoz. Levéltári adatok bizonyítják, hogy a Székely Kirendeltség például már az első világháború előtt gondoskodott Erdélyben 300 szimentháli svájci tehén behozataláról, a fajta meghonosodásához. Az EMGE például megszervezte a Gazdaköröket, melyeknek vetőgépeik voltak, nemes vetőmagot szerzett, és így tovább.) 19 Asszonyok tudása Egy kedves széki tréfa, melye* Az asszony becsülete címen Győri Klára mondott el, ironikus, szatirikus célzattal csúfolja ki a férfiúi gőgöt, mely az asszonyi munkát semmire sem becsüli. Történetünk férfihőse ugyanis egyszer azt vágja oda asszonyának: „Könnyű neked, én egész nap a mezőn gürcölök, te meg csak itthon..." A pontok és az elhallgatás azt akarta kifejezni, hogy amit az asszony tesz, nem sokat ér. Nos, történetünk hősnője megunta, hogy ura annyiszor hányta szemére az „otthoni ülést", megmérgelődött, és azt vágta oda az emberének: „Na, állj csak meg! Megyek én a mezőre, te meg maradj itthon!" S úgy is történt. A történet nem szól arról, hogy az asszony hogyan állta meg a helyét a mezőn, de arról igen, hogy az egy szuszra elmondott asszonyi utasításokból mi lett. Mert mit kellett volna tennie az otthonmaradt férjnek? 16. Adatok a jelzett falumonográfia Földművelés című fejezetéből. Szerző: Nagy Ödön. 17. A gyümölcstermesztésről a jelzett monográfiában külön fejezet van. 18. Nagy állattartás címen ugyancsak a havadi monográfiában Székely Ferenc külön fejezete. 19. Nagy Olga: Merre tart a falu. Utak esélyek. Korunk, 1951., 6. sz. 681-689. 519
