A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

NAGY Olga. A népi „tudományosság” természete

- Ha a kosárból kihajtott juhok bőgnek, rossz időt jelent. - Ha a juhok összebújnak, rossz időt jelent. - Ha a hangyák megindulnak, eső lesz. - A majorság azelőtt való napon későn ül el, rossz idő lesz. - Az állatokat nagyon támadják a nagy legyek, eső lesz.

14 Szakosodott népi tudás Arról a népi tudásról, amelyről az előbbiekben szóltunk, s melynek alaptermészetét „gyakorlatiasságában" jelöltük meg, a továbbiakban már úgy kell szólnunk, mint „szakosodott" tudásról, hiszen az asszonyi - illetve férfiúi tudás és gyakorlat jól elhatárolt munkákat, illetve az ehhez fűződő ismeretanyagot szükségeltet. A hetvenes években, amikor a havadi falumonográfiához szükséges adatokat több éven keresztül gyűjtöttük, elemeztük és rendszereztük, hamar kitűnt, hogy e tudásanyag jó része mennyire szétválasztható, illetve szétválasztandó férfiúi, illetve asszonyi foglalkozásokra, illetve az ezekhez kapcsolódó tudásanyagra. Eszerint: a mezőgazdálkodás, a juhtenyésztés, a nagy állattartás, gyümölcstermesztés úgyszólván sajátosan férfiúi munka. (Ebbe természetesen az asszony, sőt a gyermek is besegíthet, például a kapálásnál, aratásnál.) Ezek a munkák szaktudást igényelnek. S bár ez a tudás az idők során változott - miként a bevezető sorokban erre már utaltam -, hovatovább mindinkább a tapasztalatból leszűrt ismeretek vették át a szerepet. Másfelől egész sor olyan tudásról beszélhetünk, mely csak szigorúan az asszonyi munkával kapcsolatos. Ilyen a család élelmezése, a ruházkodás, kisállattartás, kertészkedés. S ha a férfiak munkájába az asszony gyakran besegített, az előbbiek - kivételes esetektől eltekintve: például a kendernyűvés, kendermosás - kizárólag női munkák voltak. S hogy a szakosodás mennyire jellemző a paraszti tudásra, azt tán a legjobban érzékelteti az a tény, hogy a gyermek a családban a szakosodás útján veszi birtokba az ismereteket. Más szóval a fiúk az apjuktól, a lányok pedig az anyjuktól sajátítják el azt a tudást, mely a későbbiek során önállósul. S ezt kétféleképpen is biztosították: először úgy, hogy már kicsi koruktól „befogták őket" a munkába: egy 8-10 éves fiú szántáskor már mehetett az ökrök előtt. A leánygyermek pedig segédkezhetett az anyjának, teszem azt szövéskor a csörlésnél. Másfelől már kicsi korban bizonyos munkákat önállóan kellett elvégezniök. Ilyen volt például a lányoknak apipék őrzése, a fiúknak a bárányok, vagy a tehén őrzése. A leánygyermek pedig még külön is be volt avatva a háztartási munkákba, valamint a kisebb testvér gondozásába. Ez a munkabetanítás - ha így nevezhetnénk - egyszerre volt felelősségre és munkára, szorgalomra való nevelés.'

5 A továbbiakban hadd beszéljünk külön a férfi, illetve az asszonyi tudásról. Férfiakra szakosított tudás a) A férfi foglalkozások közül fontos helyen állt & földművelés. Hogy ennek mennyi csínja van: kezdve azon, hogy melyik földbe mit ajánlatos vetni és mit nem; hogyan kell az egyes növények alá trágyázni, s azt hogyan ajánlatos szétszórni. Aztán a szántástól, a boronáláson át a vetésig hányféle munka várt a férfi emberre, akinek a család 14. Jelzett falumonográfiában saját fejezetemből való adatok. 15. E kérdéssel 1. bővebben: Nagy Olga: A törvény szorításában. Paraszti értékrend és magatartásformák. Bp. 1987. 88-115. 518