A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)
HÁLA József: A sárospataki „francia malomkő”
Az 1970-es években a malomkőfaragók munkáját megpróbálták Nyugat-Európában (pl. Belgiumban) beszerzett gépekkel segíteni, de mivel azok a kemény kvarcit faragásához nem bizonyultak megfelelőnek, az üzem munkásai 1979-ig kézi erővel és eszközökkel dolgoztak és a dobmalom bélés követ készítők így dolgoznak ma is. A „francia" malomkövek készítése A kő kitermelése Bár a kő kitermeléséhez már a két világháború közötti időszakban használtak robbanóanyagot, 59 a bányászkodás az 1950-es évek végéig elsősorban kézi erővel és eszközökkel történt. Az 1930-as években kézifúróval készítettek lyukat a robbanóanyagnak (lőpornak), 1950-től kompresszor és légfúrók segítették ezt a munkát. A kőtömböket a 15-20 m magas sziklafalból bontották ki. 5 kg-os bunkóval ütött nagy (kb. 30 cm hosszú) vasékekkel a sziklafal felőli részén meghúzatták (a kő háta mögül ékeltek) és amikor ott repedések keletkeztek (megindult a kő), csapófákkal, vassínekkel, ül. vasrudakkal (stangákkal, vagy stanglikkal) feszítették ki és döntötték le azokat a földre. (A kőtömb felett álltak és maguk felé húzták a nevezett eszközöket.) A kőtömböket a bányaudvaron hasogatták fel (a kő nagyságától függően) 3-4-5 vasékkel, amelyeket bunkóval ütöttek. Az ékek helyét (a kb. 10 cm mélységű, V alakú mélyedést) spiccszeggel és kézikalapács-csal készítették el. A vasékek mellé (mindkét oldalra) l-l pléhet (vékony vaslemezt) tettek úgy, hogy az ékek alsó részei ne érjenek a vájat aljára („Mert ha odaért, nem volt feszítő képessége."). Az ékekre egymás után ütöttek a bunkóval, „Úgy, hogy egyformán húzzon." Amikor egy pukkanás hallatszott, elrepedt a kő. A szívkőnek és a kockáknak való köveket nagyjából kiformázták (az utóbbiakat kb. 30x30 cm, 40x40 cm méretűre), faragásuk az üzemben, a telepen történt. A szívkövet a múltban a bányában faragták ki (többek között ennek minősége döntötte el, hogy valaki a bányából az üzembe kerülhessen malomkőfaragónak m ), de az utóbbi évtizedekben ezeket is a telepen készítették. A meddőanyagot emberi erővel mozgatott, sínen járó csillével szállították a hányóra. A kő szállítása a bányából az üzembe A követ a bányából az üzembe hámmal befogott két ló által vontatott, kb. 3 m hosszú, erős, vastengelyes szekérrel szállították. Ugyanazt a járművet használták oldalak nélkül és oldalakkal is. Az oldal nélküli szekérre hosszanti irányban l-l terhelőt (gerendát) tettek, ezzel szállították a szívkőnek való követ. A kb. 50 cm magas oldalakkal és elől-hátul súberral ellátott (dürgőnek is nevezett) szekérrel a kockáknak való köveket szállították. Ilyenkor a jármű középen át volt kötve egy átkötőlánccal. Mivel a Király-hegyi-bányától az üzemig végig lejtett az út, a szekeret fékezni kellett: az egyik hátsó kerekét megkötötték lánccal. A rakodás és a szállítás afogatos feladata volt. A nagyméretű kövek rakodásánál a többiek segítettek neki. Ő a szállítás közben nem középen, hanem a szekér jobb oldalán (lábait jobb oldalt a járműről lelógatva) ült. A kőszállítás a Király-hegyi-bánya művelésének befejezéséig (1979) szekérrel történt. 59. EgeyA., 1980. 35. 60. Lipp T., 1978. 124-125., EgeyA., 1980. 35. 496
