A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

ZSUPOS Zoltán: Szitok, átok, káromkodás Rimaszombaton a XVIII. században

„Sivány elég czigányságot cselekedett Keresztúrban, ottis csak Czigány hunczfut az eő neve..." (Prot. Lib. 1753-1762. 318-319.) 82. 1757: „E télen Verbung alkalmatosságával Tuba Istvánnal együtt gyakran mulatván az Korcsmákon, és egyebütt őrdőg adta teremtettével, úgy baszom lelke káromkodásokat hogy gyakran tőle hallott..." (Prot. Lib. 1753-1762. 348.) 83. 1757: „Káposztás Andrásné Bodzási Gáborné Aszszonyomat Húros Kutyának és Paszomántos Kutyának kiáltotta..." „.. .őtet Bodzásiné Aszszonyom görbe Kutyának hivja..." „...nem félek tőle ha mind paszamántos mentéje vagyonis, Húros Kutyának mondottam." (Prot. Lib. 1753-1762. 353.) 84. 1757: (Fitó János) „...Tolvaj Jancsikát őrdőg adtával és teremtettével káromlotta, kiáltván ellene ekképen: Őld meg, őld meg az illyen adtát, és hogy Farkas Istvánnakis... lelkit mivelte, 's őrdőg adtával, teremtettével eztis szidta Ebül őszült Vén Kutyának mondván, hallotta..." „Húzd ki a' Nemes Embertis, mert valamennyi van, mind Hunczfut a' Nemes Ember az őrdőg atta." (Prot. Lib. 1753-1762. 406-407.) 85. 1759: (Csordás András mondta) „őrdőg teremtette az sem jó Biró, aki engem meg nem fogat, 's Katonának el vitett, holott én annak való volnék." „Baszom Lelked Kujon teremtette, Kutya teremtette..." „Kujon vagy hunczfut, hogy a' midőn Verbung voltál, meg nem fogtál, holott én Katonának való volnék." (Prot. Lib. 1753-1762. 459.) 86. 1759: (Filo Csapó János mondta György Deák Sámuelnek) „Te meszes őrdőg atta, teremtette, tatár, disznó teremtette, baszom a' lelked, se papot, se várast nem szolgál..." (Prot. Lib. 1753-1762. 461.) 87. 1759: (Rácz István kondás mondta) „Phi őrdőg adta, azon Sertéseket bizony vagy le vágták az éjjel, vagy az Farkas ette meg." (Prot. Lib. 1753-1762. 465.) 88. 1760: (Varga István mondta Cseh Lászlónénak) „...tudom ki vagy baszom a' Lelkedet eb adta Kurvája, Kutya teremtette." „...azt felelte Varga István Ur: mostis azt mondom, Én vagyok az, aki meg dolgoztam az eb adta Kurváját szászoris, én vagyok az úgy mond, mond meg a' te Istenednek, hogy ezerszeris az eb adta Kurváját meg dolgoztam." „Cseh Lászlóné Aszszonyomat Kurvának kiáltotta, és szűzességétis annyiszor nevezett Varga István vele vesztette úgymond el, sőt hogy száma nélkül csak egj vágás sertés orjáértis, avagy fél icze borért fertelmeskedett akar kiis emiitett Cseh Lászlóné Aszszonyommal..." „Te eb adta, az a' Véka fejű Bíró a' te Istened, ahoz bizol..." (Prot. Lib. 1753-1762.590-592.) 89. 1761: (Nemes Bornemisza Istvántól) „...őrdőg adta, és teremtette káromkodást hogy hallott tőle..." (Prot. Lib. 1753-1762. 606.) 90. 1761: (Szúdj Pál mondta) „...őrdőg, Kuttya Ménkő teremtettével káromkodott..." „őrdőg Ménkő teremtettét Szúdj Pál Ur szájábúl, úgy Kutya teremtette, és Baszom lelke káromkodást, hogy hallott..." (Prot. Lib. 1753-1762. 608.) 91. 1761: (Bodzási Gábor mondta Káposztás Andrásnénak) „Te Czifre, czufri görbe lélek kurva... de meg csúfoltál úgymond..." „Te czifre czifli görbe Kutya de meg csúfoltál..." (Prot. Lib. 1753-1762. 633.) 92. 1762: (Varga Mihály mondta) „... őrdőg adta, teremtette, baszom lelke káromkodásai..." „Baszom a' lelke, teremtette Bírójának Bradának lelkét..." (Prot. Lib. 1753-1762. 714.) 93. 1762: „Perecz András, Tóth András haj adón, és menyetske két leányit őszve Kurvázta..." „.. .bé jővén a' Korcsma Házban Iffjú Seregély János, mingyárt említett Perecz András így szóllitotta meg: Te őrdőg adta azt hallottam a' Tóth Leányát el akarod venni, hiszen lélek kurva az, még pedig dupla, valamint az két menyetske leánya, úgy minden nemzettsége." (Prot. Lib. 1753-1762. 722.) 94. 1763: (Komáromy István mondta) „Te Disznó Teremtette, de a' Xtus Jesus sem parancsol nékem..." „Disznó őrdőg terem tettével, baszom lelkett Káromkodásokkal őket illetvén, azon iszonyú, 's hallatlan káromkodásais: Disznó teremtette, a' Jesus Xtus sem parancsol nékem, attúl sem félek, veszet teremtettét fakadtál." „... Komáromy Istvántúl: Mendőrgős menkő, disznó teremtette káromkodásokat igen gyakor ízben hogy hallott..." 481